Tudom, tudom, megint egy bizarr(nak hangzó) recept... :-)
A közelmúltban borzasztó trendi lett mindenféle leveleket felhasználni, mindenki egyre-másra főzi a csalánt, pitypangot, ősszel meg a porcsint, ezzel együtt a dolog egyáltalán nem újkeletű: az 1964-ben kiadott
Faragó Ilona: A főzőkanáltól az estélyi ruháig
című könyv már mint bevett szokást említi a reteklevél főzeléknek való felhasználását. Nincs új a Nap alatt :-) Mondjuk a porcsin- és csalánevésig még nem jutottam, nekem az nagyon legelészés... Pista fűnyírás előtt mindig megkérdi, hogy nem akarok-e csalánlevest avagy -főzeléket főzni, mert a nagynénje szerint az olyan, mint a sóska, azt meg szereti. Mondtam neki, hogy ha ő (!) leszedi, és megmossa, akkor megfőzöm. Egyelőre ennyiben maradtunk :-)
A retekkel viszont nincs ilyen 'gaz-problémám': a reteklevél, mint főzelék nálunk két hullámban szokott felbukkanni. Először kora tavasszal, mikor épp-hogy-csak megjelennek az első hónapos retkek, aztán szezon végén, mikor a kertben ki akarom üríteni az ágyást - mindig van (jó)pár retek, ami nem gumót növeszt valamiért, hanem borzasztó nagy lombot... Ami a piacos verziót illeti, törekszem olyan helyről vásárolni, ahol nem nagyüzemi termelés folyik agyonpermetezve szegény növényeket, és nyilván képtelenség annyi retket venni, amennyinek a levele elég lenne egy főzelékhez, de nagyon sokan ott hagyják a zöldségesnél (nem tudják, milyen finom...?), én meg fogom, s jól elhozom.
A főzelékhez ugyanis meglehetős mennyiségű levélre van szükség. Ha annyi épp nincs, 1-2 nagyobb csokornyi retek leveléből lehet krémleves, vagy ha csak egy kevés van, főtt fehér babbal vagy tofuval, fűszerekkel, fokhagymával összerobotolva szendvicskrém. Mindenhogy finom lesz, érdemes adni neki egy esélyt!
Szóval főzelék:
lényegében ugyanúgy készül, mint a spenót: összevagdosom, megpárolom, (növényi) tejbe áztatott zsemlével vagy kenyérrel sűrítem, s fokhagymával, borssal ízesítem.
Ha véletlen kevés lett a levél, lehet keverni spenóttal is, úgy is finom, de magában is jó. Kicsit 'zöldebb' íze van, mint a spenótnak, ha pedig öreg volt a retek (lásd feljebb az elaggott retkeket szezon végén), picit pikáns.
Hozzávalók 2 személyre:
- egy nagyobb adag reteklevél, ideális esetben kb. 25-30 dkg
- egy zsemle, vagy egy nagyobb darab kenyérféle, kb. akkora legyen ránézésre, mint egy klasszik zsemle. Ha fontos a gluténmentesség, akkor persze gluténmentes, illetve nem baj, ha szikkadt (hajrá maradékfelhasználás!)
- 2 kisebb gerezd fokhagyma
- 3-4 dl (növényi) tej
- só, bors
Elkészítés:
Először a kenyeret vagy zsemlét összetépkedem, s beáztatom 3 dl tejbe. (Ha sietni kell, akkor meg lehet melegíteni a tejet, s úgy leönteni a kenyeret, sokkal hamarabb megpuhul.)
A leveleket is beáztatom egy nagy tál hideg vízbe, hogy a föld, bogarak, stb. lejöjjenek róla, s jól átmosom. A nagyobb levelek szárát letépkedem, a kicsiket nem muszáj. Nagyjából összevagdosom - lehet tépkedni is falatnyi darabkákra, ha valakinek sok ideje vagy sok kisebb gyereke van, akiknek ki lehet osztani a feladatot :-)
Egy lábosba teszem a leveleket, alájuk teszek 1-2 ek vizet (több nem kell, jóóó sok vizet fog engedni), rányomom a fokhagymát, sózom-borsozom, s kis lángon, fedő alatt addig párolom, míg összeesik (kb. 5-10 perc). Ha ez megvan, beleöntöm a mostanra már szétázott kenyeret-zsemlét a tejjel együtt, s összefőzöm. Ha túl sűrű lenne, lehet még hozzá tejet vagy vizet tenni, kinek-kinek ízlése szerint. Ha az egész felforrt, s jó az állaga is, megkóstolom, kell-e még valami fűszer bele, s kész is, lehet tálalni!
Jó étvágyat!
Comments