Fahéjas csiga (gluténmentes, vegán, kész lisztkeverék nélkül)

Minap olvastam egy könyvet, ahol a szereplők Dániában folyton fahéjas csigát és mindenféle egyéb péksütiket ettek. Persze rögtön megkívántam, de nálunk nemigen lehet kapni tej- és gluténmentes péksütit: néha van az Aldiban vagy a Lidlben ez-az, de miután az aldis, ráadásul nem is túl finom szilvalekváros papucs a mellékhelységbe száműzött egy hosszabb időre (valószínűleg az édesítőszer volt a ludas amúgy), elment a kedvem a kísérletezéstől. Az Aldiban néha van almás pite, ami finom (és veszélytelen), a Lidlben pedig újabban kakaós csiga, de mindkettő elég drága, és teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor van, úgyhogy úgy éreztem, itt az idő, sütésre fel!

A kenyésütés már kezd elég jól menni: sikerült kikísérletezni egy alapreceptet, amit tudok variálni, és eddig 10-ből 10-szer sikerült, úgyhogy gondoltam, abból kiindulva lehetne csinálni egy édes, tekerhető kelttésztát. Kiolvastam a netet, össze-vissza kombináltam, és íme a végeredmény:

Amint a címből is kiderül, ez a recept nem (sem) kész lisztkeverékből készült. Nem vagyok híve a lisztkeverékeknek: egyrészt nehéz őket beszerezni, ha az ember nem akar mindent neten rendelgetni, másrészt méregdrágák, harmadrészt szívesebben tartok itthon pár féle alaplisztet, amit aztán így-úgy kombinálva különböző dolgokra tudok használni, mintsem hogy vegyek külön egy lisztet muffinnak, egy másikat kenyérnek, harmadikat nokedlinek, negyediket palacsintának...

Ezt a fahéjas csigát először hétvégén sütöttem, s már elsőre majdnem jó lett, csak icipicit kellett igazítani az ízesítésen, másodjára tök szuper! Mindazonáltal nem egy gyors recept - legalábbis hozzám képest -, és érdemes nyugodt lelkiállapotban nekifogni, mert van vele egy kis macera. A végeredmény viszont abszolút megéri a befektetett munkát: egy édes, puha, finom csiga lesz, ami frissen elképesztően jó, de másnap a kenyérpirító zsemlemelegítő rácsán átmelegítve is klassz. Annál tovább meg úgyse fog megmaradni...

Nyilván ugyanígy lehetne kakaós csigát is csinálni, fahéj helyett kakaós töltelékkel, de Pista nem ehet kakaót, úgyhogy egyelőre ez még várat magára.

Ebből a mennyiségből 8 csiga lesz, plusz a két vége, ami már kevéssé fahéjas, de lekvárral finom az is.

Hozzávalók:

A tésztához:

- 180 g kölesliszt

- 60 g tápióka liszt

- 20 g bolhafűmaghéj (psyllium husk, útifűmaghéj)

- 50 g cukor (egyébként ez volt a változtatás: a sima mezei fahéjas csiga receptek ekkora mennyiségbe 80-100 g cukrot írtak, de nekem úgy a töltelékkel együtt túl édes volt, szerintem elég bele 50 g is)

- csipet só

- 1/2 tasak instant élesztő

- 1 ek olvasztott margarin

- 300 g (növényi) tej, ha édesített, akkor elég kevesebb cukor is bele

- a tetejére még egy kis (növényi) tej, és nagy szemű cukor. Elhagyható, csak szerintem így szebb :-)

A töltelékhez:

- 2 ek őrölt fahéj

- 4 ek cukor

- 3-4 ek olvasztott margarin; annyi kell, amivel a cukorból és a fahéjból egy sűrű, krémes cuccot lehet keverni.

Ami a margarint illeti: mivel vajas íz lenne a cél, érdemes a 'legvajabb'-ízű dolgot választani, annak függvényében, hogy ki mit eszik. A vaj lenne az ideális - íz szempontjából legalábbis - de én Alsan bio margarint használok, az is finom. Nyilván másmilyen zsiradék is okés, sőt, el tudom képzelni mogyoróvajjal is (főleg a kakaós verziót!), szóval ezzel lehet kicsit variálni.

Elkészítés:

Az eleje sima ügy: összekeverem a por állagú összetevőket egy tálban: lisztek, bolhafűmaghéj, cukor, só, instant élesztő. Egy másik edényben meglangyosítom a tejet a margarinnal együtt. Kb. kézmeleg legyen, ne túl forró, mert akkor kinyiffan az élesztő! Folyton keverve hozzáöntöm a lisztes keverékhez, és csomómentesre elkeverem. Ilyenkor még folyékony, de nyugalom, meg fog szilárdulni.

Meleg helyen kb. fél órát kelesztem, míg majdnem megduplázza a térfogatát.

Mikor letelt az idő, jön a macera-rész: összekeverem a fahéjat, cukrot és a margarint egy sűrű masszává, és a tésztát picit átgyúrva (nem szabad agyonnyomni, nehogy kijöjjön belőle az összes buborék, csak finoman) két folpack között nagyjából egy centi vastagra, téglalap alakúra nyújtom. Megkenem a fahéjas trutyival, és a rövidebb oldala felől óvatosan, szorosan felcsavarom. (Lehet fordítva is, a hosszabb oldala felől, akkor pici csigák lesznek, cserébe több.)

Egy hosszabb darab erős cérnával óvatosan alányúlva kb. 2 cm-es szeleteket vágok belőle: a félbehajtott cérnát a tészta köré tekerem, keresztezem a végeit, aztán erősen meghúzom, hogy teljesen átvágja a tésztát. Így kevésbé lesz amorf meg lapos, mintha késsel vagdosnám, illetve nem is ragad rá. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem őket egymástól viszonylag távol, mert még kelni fognak, lekenem a tetejüket egy kis tejjel, s megszórom nagyszemű cukorral. Kb. 15 percig kelesztem, aztán beteszek a sütő aljába egy kislábosban vizet, s a csigákat a hideg (!) sütőbe teszem. A sütőt beállítom 190 C-ra légkeveréssel, és a hőmérséklet elérésétől kezdve 20-25 percig sütöm.

A tepsin hagyom picit hűlni, egy konyharuhával letakarva, s csak akkor kezdem őket bolygatni, ha már langyosra hűltek, mert forrón még nyeklik-nyaklik az egész.

Langyosan a legfinomabb, de ha mégse fogyna el rögtön mind a 8, akkor másnap reggelire a kenyérpirító zsemlefeltétén megmelegítve is nagyon finom.