Korábban azt hittem, nem szeretem a hajdinát - aztán kiderült róla ez-az :-)
Például, hogy létezik belőle pirított verzió, ami szerintem kész szörnyűség, és van sima hajdina is, ami viszont egész jó! Aztán. hogy köretnek viszont ez utóbbit se igazán szeretem, bár lehet, teszek vele majd még egy próbát a hajdinakása sikerén felbuzdulva...
Hajdinapalacsintához (a reggelizős fajtához is, meg a simához is), fasírthoz mindig tartok itthon hajdinát, aztán egyik nap eszembe jutott, hogy ki kéne próbálni kásának is.
Megnéztem mindenféle receptet, csináltam belőle jó pár (ehető és kevésbé ehető :-)) verziót, mire sikerült kikísérletezni azt, ami - hamar kész - nem taknyos - nem rágós - és még finom is!
Az a trükkje a dolognak, hogy este beáztatom a hajdinát, reggel leöblítem, és kis (növényi) tejben megfőzöm. Így villámgyorsan kész lesz, és nem is taknyos :-)
Tehát a recept:
Hozzávalók 2 adaghoz:
- kb. 1.5 dl hajdina, a nem pörkölt fajtából - ugyanannyi, 1.5 dl (növényi) tej - fűszerek: vanília, vagy fahéj, esetleg reszelt citromhéj (ez kifejezetten finom bele egy kis vaníliával kombinálva!), de mehet bele mazsola is akár, vagy bármilyen aszalt gyümölcs.
A hajdinát este beáztatom. Reggel alaposan átöblítem, míg a vize tiszta nem lesz (legegyszerűbb egy szűrőben a csap alatt), és kis lángon felteszem főni a tejjel és a fűszerekkel. Időnként kavarok egyet rajta, s addig főzöm, míg felveszi az összes folyadékot, és kellemes kása-állagú nem lesz (kb. 10 perc, de nem kell non stop kevergetni, közben lehet kávét főzni, gyümölcsöt pucolni, stb).
Gyümölcsökkel, esetleg kis joghurttal, olajos magokkal tálalom.