Ez a recept nem a szofisztikáltságáról lesz híres, viszont minimális, bárhol beszerezhető alapanyagokból készül!
Már meglehetősen régóta csinálok itthon mindenféle joghurtokat: simát, gyümölcsöset, kókuszosat, kókuszos-gyümölcsöset... Rendszerint igazi joghurtkultúrát használok hozzá, mert ha már az alapanyag nem igazi, legalább a bacik legyenek azok :-)
Panni Sajtosboltjából szoktam beszerezni a tasakos kultúrát (nekem azt egyszerűbb adagolni, mint a kapszulást), ami tök jól működik, szóval senkit se szeretnék lebeszélni a használatáról. Két hátránya van: az egyik, hogy vagy kirándulni kell menni a beszerzéshez (Budafokra), vagy neten kell rendelni, a másik, hogy mélyhűtőben kell tartani, s ha véletlenül van egy hosszabb áramszünet, akkor lutri, hogy kibírja-e a hűtő (és a kultúrák).
Különböző facebookos csoportokban vegyes tapasztalatokat olvastam a gyógyszertári probiotikumokat illetően: van, akinek tök jól működik, másnak meg sehogy.
Gondoltam, kipróbálom én is, aztán majd meglátjuk.
Ugyanazt a kesu-köles alapot használtam, mint szoktam, hogy ne legyen egyszerre egynél több változtatás (tervezem a szójajoghurtot is kipróbálni, majd beszámolok, ha valaha sikerül), és össze tudjam hasonlítani a végeredményt a szokásos joghurtunkkal.
Először a recept, aztán majd elmesélem, miben más:
Joghurtalap: (1.3as gépben)
- 60 g kesudió (natúr, nem sós és nem pörkölt)
- 80 g köles
- csipet só (kb. a mokkáskanál negyede)
- 1 tk cukor (édesítő nem jó! ez a baciknak kell, hogy legyen mit egyenek. A végére meg is ették szépen, tök jó savanyú joghurtom lett.)
- víz a maxig
Ezt megfőztem soy milk programon. Mikor kész lett, kitöltöttem a joghurtkészítő táljába, ami belefért (bő liter) - a maradékot meg elhasználtam tejszínnek az ebédhez.
Szűrni nem kell, csak néha átkeverni, míg hűl, hogy ne bőrösödjön meg.
Mikor kézmelegre hűlt (a közepe is, nemcsak a széle!), beleszórtam 2 kapszula Jutavit Probium 6+Inulin névre hallgató probiotikumot. Nem oldottam fel külön, se semmi efféle, csak szészedtem a kapszulákat, s beleszórtam a tejszínbe a port. Egy kézi habverővel, ugyanazzal, amivel már korábban is időről időre átkevertem, jól belekevertem a port a tejszínbe, s ment 12 órára a fermentálóba joghurt programon.
A végeredmény egy sűrűn folyó, krémes, joghurt állagú és ízű finomság lett!
Kipróbáltam ugyanezt kesu-rizs kombinációval is, az is finom lett, és szebb is, mert fehér, de abba picit több rizs kellett, 80 g rizstől még nagyon folyós volt (85 g már krémes végeredményt ad). Másféle probiotikummal viszont nem próbáltam, arról nem tudok nyilatkozni sajnos. Ahány probiotikum, annyi féle bacikombináció és -szám, szóval nem biztos, hogy egy másik márkában is megvan pont az, ami a joghurtíz létrehozásáért felelős.
És akkor a különbség az igazi joghurtkultúrához képest:
(próbáltam úgy fotózni, hogy látsszon a sűrűsége)
A klasszik joghurtkultúrával picit sűrűbb lesz a végeredmény, kevesebb köles is elég a sűrítéshez, és gazdagabb ízű.
Ez a verzió inkább valahol a kefír és a joghurt között van félúton: savanykásabb, de nem annyira telt az íze. Ezzel együtt teljesen finom reggelire, akár müzlivel, gyümölcsökkel, akár kiflivel, kenyérrel magában. Persze főzéshez is jó, habaráshoz, levesbe, stb.
Szóval ha van rá kapacitás, finomabb a rendes joghurtkultúrával készült, de ha épp nincs idő Budafokra kirándulni, vagy neten rendelgetni, esetleg gyenge lábakon áll az áramellátás, akkor ez a probiotikumos megoldás is jó lehet B tervnek.