Ez a hét a lusta főzéseké: rémséges munkaügyi fennforgások miatt leginkább az 'odateszem, s elvan egyedül' és a 'mindent összedobálok, s már kész is' ebédek jöhettek számításba.
A tegnapi nyuszikajagépes spenót után a mai ebéd kifejezetten puccosnak tűnik, pedig kb. ugyanannyi munka volt vele. Céklás vöröslencse levest csináltam (mindent bedobáltam a lábosba, s megfőtt egyedül), és tízperces fánkot, ami ténylegesen pont tíz perc alatt van kész: míg összekeverem a tésztáját, felmelegszik az olaj, aztán kiskanállal beleszaggatom a fánkocskákat, s kész is. A házi sárgabaracklekvár tette fel a koronát az ebédre :-)
Tehát a recept:
- 10 dkg simaliszt, kissé kevésbé egészségtelen verzióban lehet keverni fele-fele arányban tk liszttel, de úgy kevésbé lesz levegős - 5 dkg csicseriliszt - 1 tasak vaníliáscukor, vagy egyéb édesítő+vanília, de akár ki is hagyható, vagy lehet helyette fahéjat tenni úgy is finom - 1/3 tasak sütőpor - 1.5 dl (növényi) joghurt - 1-2 tk rum, vagy valamilyen erős alkohol, hogy ne szívja meg magát a fánk sütés közben annyi olajjal (csak valamivel kevesebbel...). Én most házi pálinkát tettem bele, de mivel az íze nem érzik ki, valamint az alkoholtartalom is elpárolog (és egyébként is minimális mennyiségről beszélünk az egész adagod nézve), mindegy neki, hogy mi, ami épp van, az pont jó lesz. Ha nincs semmi, úgy is jó lesz persze. - olaj a sütéshez - a tálaláshoz porcukor, baracklekvár
Előszöris odateszem egy serpenyőben az olajat melegedni, kb két ujjnyi kell neki. Nem kell borzasztó forrónak lennie, mert akkor a fánk megég kívül, belül meg nyers marad, de azért pezsegjen, mikor beleteszem a tésztát. Ha nem elég meleg, akkor viszont felissza az összes olajat, s úgy nem finom, úgyhogy kb. közepes lángon szoktam csinálni, esetleg kicsit kisebben.
Míg az olaj melegszik, elkeverem a száraz hozzávalókat egy tálban: lisztek, sütőpor, vaníliáscukor. Ha ez megvan, hozzáteszem a joghurtot és a rumot, s gyors mozdulatokkal elkeverem. Nem kell agyonkeverni, mert akkor kimennek belőle a sütőpor által keltett buborékok, s fánk helyett laposguta lesz belőle, de ne maradjanak száraz részek a tésztában. Ezalatt már valószínűleg felmelegedett az olaj. Egy teáskanállal (hosszú nyelű joghurtos praktikusabb) apró gömböcöket szaggatok a tésztából egyenest az olajba. Borzasztó gyorsan megnőnek, úgyhogy nem szabad nagyon összezsúfolni őket. Ha elég sok az olaj, forogni is szoktak, de ha nem, akkor miután megsült az egyik oldala, egy villával ügyesen átforgatom. Papírtörlővel bélelt tálba szedem, igyekszem alaposan lecsöpögtetni, s még melegen megszórom egy kis porcukorral.
Házi sárgabaracklekvárral, vagy fahéjas porcukorral tálalom, és miután bezsebeltem a dicséretet, mélyen hallgatok róla, mennyi munka is volt vele... :-)
Comments