Ezt a főzeléket még múlt tél végén kísérleteztem ki, mikor már eléggé untam az összes káposztás ételt, Pista meg rágta a fülem a paradicsomos káposztáért. (Nem tudom, miért, de rendszerint odavan a szörnyű ovis kajákért: ecetes tökfőzelék, salátafőzelék, sóskamártás...)
Előrebocsátanám, hogy a klasszik paradicsomos káposztával ki lehet engemet kergetni a világból - egyáltalán nem értem mire gondolt, aki feltalálta. A paradicsom alapvetően egy finom zöldség (OK, rendszertanilag gyümölcs), a káposzta meg salátának, káposztás kockának, vagy megpárolva, sőt, savanyítva szintén nagyon finom. De ez a kettő együtt, plusz CUKOR?! Na mindegy. Mióta viszont a magam ura vagyok, rájöttem, hogy azok az édes, cukros zöldségételek, amikkel az oviban traktáltak, cukor nélkül teljesen finomak tudnak lenni, még a sóskát is képes vagyok megenni, csak cukrot ne rakjanak bele.
Plusz jóság ebben a főzelékben, hogy nincs benne se rántás, se habarás! Egyrészt ez azt jelenti, hogy 'véletlenül gluténmentes', másrészt pedig ha nincs rántás, akkor azzal nem kell külön macerálni, sőt, csomós se lesz ;-) Bónusz, hogy miután mindent összedobáltam, elvan magának egyedül. Néha érdemes ránézni, hogy nem főtte-e el a levét, meg kavarni egyet rajta, de alapvetően felügyelet nélkül képes elkészülni, és nem is tart neki túl sokáig: bő fél óra alatt megvan.
Tehát jöjjön a recept:
Hozzávalók 2-3 főre:
- 200 g káposzta: egy kis újkáposzta fele, vagy télen egy nagyobból egy gerezd
- 1 kis fej hagyma
- 150 g vöröslencse
- 1 konzerv hámozott-kockázott paradicsom (csak nehogy cukrozott legyen...!)
- só, római kömény, pirospaprika: mindből 1-1 mokkáskanálnyi
Ha Pista is eszik belőle, akkor plusz cukor :-) de mehet bele bármilyen másféle édesítő is igény szerint. Szerintem nem kell, szóval először érdemes megkóstolni magában, s aszerint utólag édesíteni, ha mégis.
Elkészítés:
A lencsét átnézem, hogy nincs-e benne kavics meg effélék, s beáztatom egy tálka vízbe, míg sorrakerül, hogy könnyebb legyen megmosni.
A hagymát felvagodosom karikákra (elfelezem, s karikázom), a káposztát pedig nagyjából felkockázom falatnyi darabkákra. Egy lábosba teszem a hagymát, s kis vízen/zsiradékon/ha tapadásmentes a lábos, akkor akár magában is, megdinsztelem. Rászórom a mokkáskanálnyi pirospaprikát és római köményt, s még kavarok rajta kettőt. A lencsét alaposan leöblítem, rádobom a fűszeres hagymára, s elkeverem. Mehet rá az összevagdosott káposzta, s a paradicsomkonzerv mindenestől, meg még egy konzervnyi víz (ezzel mindjárt ki is öblítem a konzervesdobozt).
Megsózom kicsit, fedőt teszek rá, s kis lángon addig főzöm, míg a lencse is meg a káposzta vastagabb részei is megpuhulnak. Néha érdemes kavarni egyet rajta, főleg az elején, mert a lencse hajlamos lemenni az aljára, s letapadni, illetve elképzelhető, hogy kell még hozzá víz, ez a káposzta víztartalmától függ. Nagyjából fél óra alatt meg szokott puhulni azért.
Mi most pirított tofut ettünk hozzá, meg Pista kenyeret, de magában is finom, vagy bármilyen egyéb feltéttel (múltkor maradék gombafasírttal ettem, úgy is jó volt).