...mert úgy szép az élet, ha zajlik, ugye?
Időről időre eltervezem, hogy miket fogok főzni, szépen bevásárolok hozzá, beírom a naptárba, és aztán történik valami, és hirtelen borul az egész: nem annyian vagyunk, vagy nem ott, ahol gondoltam, esetleg ezek kombinációja. Ez történt most is is:
egy négynapos budapesti kiruccanás több, mint kéthetessé vált.
Budapesten általában igyekszem megoldani az ebédelést főzés nélkül - végülis egy világvárosban csak nem hal az ember éhen! -, de ez időnként igen drágának és/vagy egysíkúnak bizonyul. Két hét alatt meg pláne... Úgyhogy felszívtam magam, bevásároltam, és főztem!
Vettem némi zöldséget a piacon, a dm-ben pedig találtam fűszeres paradicsomszószt, zabtejszínt, konzerv csicseriborsót visszazárható üvegben (ez fontos szempont volt a konyha spártaiságából kifolyólag), meg zabpehelylisztet, és nekifogtam kreatívkodni. (Tudom, mehettem volna bioboltba is, de az tökre nem esett útba, és nem is volt kompatibilis a nyitvatartása a ráérő időmmel. Majd legközelebb!)
Egyéb nehezítő tényezők: - konyhai eszközök hiánya: volt késem, vágódeszkám, kanalam-villám, meg edények, de nem volt pl. reszelőm, turmixom vagy botmixerem
És sehol egy nyuszikajagép!!!
- nemigen voltak fűszereim: só, bors, zöldfűszeres fűszersó, chilis fűszersó és némi szerecsendió volt az össz felhozatal - mindennek szállíthatónak és melegíthetőnek kellett lennie (hello irodába járkálás!) - mivel minden áldott este kb. 8-fél 9 körül tudtam csak nekifogni főzni, nem tarthatott túl sokáig az elkészítése, mert az egy dolog, hogy megfőzöm, bedobozolom, de még ki is kellett hűlnie, hogy betehessem a hűtőbe, mielőtt lefekszem aludni...
(Volt már olyan időszak is az életemben, amikor konyhám se volt, szóval ahhoz képest azért nem panaszkodom. Itt írtam róla bővebben, ha esetleg kíváncsiak lennétek rá.)
Ezek lettek belőle:
Első este csomó mindent bedugtam a sütőbe sülni, 'abból nagy baj nem lehet'-alapon, s a későbbiekben ezekből gazdálkodtam: cékla, édesburgonya, krumpli, padlizsán, kaliforniai paprika.
A póréhagymából némi zabtejszínnel (dm) csináltam egy levest. Az édesburgonyából a csicseriborsó felével, petrezselyemmel, a póréhagyma zöldjével és zabliszttel fasírt lett, hozzá krumplipüré (a maradék zabtejszínnel) és sült cékla. Ezeket otthon, este ettem, ezért a szép tálalás - de mindjárt jönnek a dobozok!
Következő napra a cékla leveléből, zabtejszínnel és a megsült céklák maradékával céklás-tejszínes tészta lett. (Receptet itt találtok hozzá.) Ez kb. 15 perc alatt kész lett: csak kifőztem a tésztát, s míg az elkészült, meglett a mártás is. Összekevertem az egészet, hozzá kis saláta citrommal és olívaolajjal (balzsamecetem se volt...), és kész is! A doboz rekeszeit egyenként ki lehet venni, úgyhogy ebédkor meg tudtam melegíteni külön a tésztát az irodai mikroban.
A dm-ben vettem egy zacskó kölest is (a quinoa túl drága volt, pedig azt jobban szeretem...), úgyhogy szerdára összedobtam egy 'mindentbele' tálat: köles, pár kanál főtt csicseri a konzervből, friss petrezselyem, citromlé-olívaolaj, és a szép, színes répák megsütve. A répákra sütés előtt locsoltam egy kis friss narancslevet meg reszelt narancshéjat - igen jó lett.
És ha már ott voltam, megcsináltam a csütörtöki ebédet is: sütőben sült krumpli némi friss petrezselyemmel, sütőben sült padlizsán és kaliforniai paprika, chilivel.
Péntekre pedig mindenféle maradékot összekutyultam, és egy tök jó, olaszos rakott étel lett belőle. Asszem nem tudnám ugyanolyanra megcsinálni soha többé, de nagy vonalakban azért emlékszem rá szerencsére, mert tényleg finom volt! Mivel tudtam, hogy nemsokára jövök haza (végre!!!), ezért a hűtőben - amúgy vacsorára szánt - tengődő kis darabka violife füstölt sajtot is a tetejére morzsoltam. Szerintem jót tett neki, de anélkül is szuper.
Szóval a mindenféle maradék zöldségeket (maradék póréhagyma zöldje, kis csicseriborsó villával összetörve, pár darabka színes sült répa apróra kockázva) összefőztem a dm-ben szerzett fűszeres paradicsomszósszal. Az edénybe (nem ebbe a dobozba, mert ez műanyag, hanem egy sima jénaiba) alulra rétegeztem a maradék kölest, rá az összekockázott, sült padlizsánt, ráöntöttem a paradicsomos szószt, s bedugtam a sütőbe. Mikor már rotyogott, kiszedtem, rászórtam az összemorzsolt violife sajtot, és még pár pillanatra visszadugtam, hogy megolvadjon. (Amúgy ez a trükkje neki, hogy nem szabad sokáig sütni, csak míg megolvad, mert különben kiszáradt morzsák vagy szalmaszálak lesznek a finom, nyúlós, olvadt sajt helyett.)
A maradék salátát a már jól bevált citromlé-olívaolaj kombóval mellé tettem, és az irodában, a teraszon, napsütésben ettem meg. Utána még egy jó kávé, és jöhetett a hétvége!
Azt hiszem, ahhoz képest, hogy milyen körülmények között kellett főznöm, egész jól sikerült megugrani a feladatot. A héten három napon (a póréhagymaleveses, tésztás meg a rakottas ebédek) Pista is velem volt, szóval két adagra készült minden, a közbülső napokon csak egymagamra főztem. Finomakat ettem, töredékébe került, mintha minden nap elmászkálok valahova, és tuti volt, hogy minden normális alapanyagokból készült. Cserébe az estéim egy részét kotyvasztással kellett tölteni, de egyik ebéd elkészítése se tartott túl sokáig - talán a rakottas volt az egyetlen, ami több volt, mint fél óra, cserébe míg ő sült, én megvacsoráztam, nem kellett mellette ácsorogni.
Ezzel együtt ezt a mutatványt mostanában inkább nem szeretném többször előadni :-)
Mostanra végre itthon vagyunk, sütöttem kenyeret, csináltam epres (!) joghurtot (fagyasztott eperből), és élvezem, hogy este elég előkészíteni a másnapi ebédet, nem kell mindent teljesen készre csinálni - sőt, ha nagyon nem érek rá, Pistának is át tudom adni a stafétát.
Comments