Valamilyen oknál fogva azok a főzelékek Pista kedvencei, amik nekem a legkevésbé sem: paradicsomos káposzta, sóska - és persze a salátafőzelék.
A paradicsomos káposztán még dolgozom: kelkáposztából, vöröslencsével elég jót tudok csinálni, csak hát az nem az a klasszik édeskáposzta íz... A sóskafőzeléket elengedtem, viszont sikerült finom sóskalevest gyártanom, ami azért is volt kardinális, mert a házzal együtt jött pár tő sóska, s minden tavasszal az az első zöldség, amit a kertből szedni tudunk.
Aztán kb. két éve halaszthatatlanná vált a salátafőzelék kérdése, úgyhogy nekiláttam, kísérleteztem, és néhány - általam ehetetlennek minősített - rettenet után végre sikerült! A klasszikus cukros-házatlancsigás (bocs) ízélmény helyett egy savanykás, friss, tavaszi főzelék a végeredmény, természetesen cukor nélkül. Aztán ha valakinek inkább úgy ízlik, majd megcukrozza a tányérban.
Van Zitának (zizikalandjai.com) egy nagyon finom citromos spárgafőzelék receptje, abból indultam ki, s átalakítottam salátára. Ami a fűszerezését illeti, finom bele a kapor, de ha az nincs (vagy valaki nagyon nem szereti), jó hozzá a petrezselyem is, vagy a sárgarépa zöldje, sőt, keverni is lehet: egy kis ez, egy kis az. Feltétnek rendszerint valamilyen fasírtot csinálok, nagy kedvenc hozzá a krumplifasírt, vagy csak kisütök pár darab (szója)virslit, mikor mire van idő és kapacitás, meg persze mi van itthon.
Saláta tekintetében pedig meglehetősen elnéző a recept: a multiknál kapható, vastagabb levelű salátából is finom, ami nyersen szerintem nem az igazi, de ha van itthon egy kóbor fej saláta, ami már nem néz ki annyira klasszul, abból is teljesen jó lesz a főzelék.
És azt mondtam már, hogy villámgyorsan kész van? :-)
Íme a recept:
(2 főre)
- 1 nagyobb fej saláta
- 2 gerezd fokhagyma összenyomva, lereszelve, vagy apróra vagdosva
- 1 dl joghurt (nálunk házi növényi, de kinek-mi, csak ne legyen édesített-ízesített)
- 3 csapott ek. liszt (ez is bármilyen lehet: sima fehér (ez nem teljesértékű), teljeskiőrlésű, barna rizsliszt, stb)
- egy fél citrom frissen facsart leve
- só, bors
- valamilyen zöldfűszer: kapor, petrezselyem, sárgarépa zöldje
A salátát alaposan kiáztatom, megmosom, és falatkákra tépkedem, aztán beleteszem egy lábosba, s egy pici (kb. 1 dl) vizet aláöntök. Többet nem kell, mert a saláta elég sokat fog engedni. Sózom, borsozom, rányomom az összepréselt fokhagymát, átkeverem, lefedem, s kis lángon, időnként kavarva egyet rajta, tovább főzöm.
(Ha valaki inkább úgy szereti, meg lehet pirítani előre a fokhagymát, rá a saláta, víz, és onnan tovább ugyanúgy, mint a simán főzött verzió.)
Összekeverem a joghurtot a liszttel, s kis vízzel viszonylag folyékony habarást csinálok, a zöldfűszereket pedig apróra vagdosom. Mire ezzel végzek, a saláta is nagyjából megpuhult (kb. 5-6 perc kell neki).
Behabarom a főzeléket, belekeverem a zöldfűszereket, még egyet forralok rajta. Ha túl sűrű lenne esetleg, kis vizet adok hozzá - salátafüggő, hogy mennyi nedvességet enged.
Tálalás előtt belekeverem egy fél citrom levét, és kész is!
Nem mondom, hogy ez a legdekoratívabb étel, amit valaha készítettem, de finom, gyors, és klassz felhasználási módja a valamiért-elfogyni-nem-akaró fejessalátának.
Rádásul tavasszal, mikor még minden friss zöld nagyon drága (és/vagy a világ másik sarkából van idereptetve), a fejessaláta viszonylag megfizethető szokott lenni, úgyhogy nemcsak a hasunk, hanem a családi költségvetés is díjazni szokta ezt az ebédet :-)