Ez egy kicsit olyan, mintha valami fancy bisztró étlapján lenne, nem? De lehet, hogy csak én asszociálok bisztrókra a hajdinától, mióta tavasszal elképesztően finom spenótos hajdinarizottot ettem egy közeli vendéglátóipari egységben. Egészen addig azt hittem, hogy nem szeretem a hajdinát megfőzve, de az valami mesés volt! Próbáltam kihúzni a szakácsból a receptet, de természetesen nem sikerült... Sebaj, legalább lesz indokom, hogy minél többször elmenjünk hozzájuk ebédelni :-)
Szóval hajdina, illetve leves: itt is az anyu által megfogalmazott
'a lustaság viszi előre az emberiséget'
jelenségét figyelhetjük meg, ugyanis azért került eredetileg a levesbe a fent emlegetett gabona, mert elfogyott itthon a levesbetét-tészta. Csinálni kizárt, a vásárlás pedig - az autó betegeskedése folytán - azzal járt volna, hogy nyár lévén 40 fokban biciklizem, hegynek fel, a tűző napon, szóval kénytelen voltam valami emberbarátibb megoldást találni.
Az egyik szakácskönyvemben van egy leves, amibe pirított hajdina kerül levesbetétként, és az úgy elég finom, de ott is külön kell főzőcskézni, amire ezúttal se kedvem, se időm nem volt. Gondoltam, mi lenne, ha csak inkább beleszórnám? elvégre így is-úgy is megfő. Azóta nem csináltam külön pirított hajdinát semmilyen levesbe :-) Mondhatnám ugyanis, hogy így is jó lett, de sőt, jobb is, mint megpirítva, szóval végképp semmi teteje nem lenne külön pirítgatni s főzögetni.
A dolog egyetlen hátulütője, hogy megfesti kicsit a levest,
amint az a fotón is látszik, de mivel nem nézegetni akarjuk, hanem megenni, ezért úgy döntöttem, ennyi hátránnyal együtt tudok élni. (Ráadásul annyira nem is néz ki rosszul szerintem, mint mondjuk egy sóskaleves...)
Így aztán a leves egy edényben elkészül, öszvissz fél óra alatt - mi kell ennél egyszerűbb?
Hozzávalók 2-3 adaghoz:
- 2 marék friss vagy fagyasztott (zöldhüvelyű) zöldbab, megtisztítva, összevagdosva
- 50 g natúr hajdina (de lehet kapni pirítottat is, ha valaki azt jobban szereti)
- 1 gerezd fokhagyma
- 2 tk (barnarizs)liszt
- 1 tk olaj vagy valamilyen zsiradék a fokhagyma pirításához (szükség esetén elhagyható)
- 1 kis csokor kapor
- só, bors
- tálaláshoz joghurt (nálunk házi-növényi, de persze jó másmilyen is, csak ne legyen édes/ízesített), pici citromlé, chilipehely...
Elkészítés:
A fokhagymát összenyomom vagy lereszelem, s egy leveseslábosban a zsiradékon (vagy anélkül) kicsit megpirítom. Rádobom az összevagdosott zöldbabot, s kevergetve megvárom, hogy kicsit megpárolódjon (1-2 perc kb). Ha ezzel megvagyok, rászórom a lisztet, kavarok rajta párat (aka 'staubolás'), s még mielőtt leégne, gyorsan felöntöm 1 liter hideg vízzel. Elkeverem, sózom-borsozom, s felforralom.
Ha felforrt, beleszórom a hajdinát is, és időnként megkeverve 20 percig főzöm fedő alatt, kis lángon.
Miután megfőtt, beleszórom az időközben apróra vágott kaprot, még visszateszem a fedőt pár percre, mondjuk míg megterítek.
Tálaláskor minden tálka aljába teszek egy nagy kanál joghurtot, rászedem a levest, s igény szerint megszórom még friss kaporral, vagy chilivel. Lehet bele facsarni még egy kis friss citromlevet is, nem fog neki ártani :-)
Jó étvágyat!