Karácsonyi linzer (gluténmentes, vegán, kész lisztkeverék nélkül)

Minap megosztottam ezt a receptet facebookon, és magam is meglepődtem, mekkora sikert aratott! Pedig nem egy nagy mutatvány - vagy lehet, hogy épp ezért? Szóval úgy gondoltam, legyen akkor itt is megörökítve, jól fog még jönni ez a recept a jövőben.

Karácsonykor linzert (is) szoktam sütni, gondoltam, tán kéne idén is, csak most ugyebár gluténmentesen. Szokásomhoz híven midenfélét összeolvastam, összekombináltam, aztán szoroztam, osztottam, kivontam, kipróbáltam, s jó lett! OK, ez utóbbi nem minden esetben van így, de szerencsére azért elég gyakran. (Kivéve a kenyeret, az ellen asszem be vagyok oltva, állandóan bénázom... de majd abba is hátha belerázódom idővel.)

Aztán a biztonság kedvéért megsütöttem még egyszer (meg mert időnek előtte elfogyott :-)), és megint jó lett, szóval asszem, ez így jó is lesz!

Régebben sima búzalisztből, vajjal elég sokat sütöttem linzert, tehát volt valamiféle elképzelésem arról, hogy kéne a dolognak kinéznie. Szerencsére ez is majdnem ugyanúgy nézett ki: kicsit tovább kellett vele gyurmázni, és a nyújtással is óvatosabban kell bánni, de nem vészes.

Előrebocsátom, hogy ez nem egy egészséges recept, szóval ne ezzel lakjatok jól napi szinten, de ünnepekkor szerintem belefér :-)

Hozzávalók:

Klasszik 30-20-10 linzertészta, tehát:

- 30 dkg barnarizsliszt

- 20 dkg margarin - én Alsan biot használtam, de bármilyen más, a diétának megfelelő sütő margarin (tehát nem tégelyes!) jó. Emlékeim szerint a Spar, Coop, Lidl sajátmárkása is tej- és gluténmentes pl, úgyhogy akár az is jó lehet. (Azért olvassátok el az összetevőket, mert sose lehet tudni...)

- 10 dkg porcukor

Kristálycukorral, datolyacukorral nem lehet olyan szépre nyújtani, és kicsit göröngyös lesz a felülete, de ez összerágva szerencsére már nem látszik :-), szóval vészhelyzet esetén az is jó lehet. Porcukorral azért szebb lesz.

A lisztben elkeverem a porcukrot és egy csipet sót. Hozzámorzsolom a margarint, és türelmesen morzsolgatom... Mikor már azt hiszem, ebből sose lesz semmi, a margarin elkezd a kezem melegétől meglágyulni, és végülis mégiscsak egy nyújtható tészta lesz a végeredmény. Ez kb. 10 perc gyurmázást jelent, szóval azért nem egy hosszú lejáratú program - közben lehet énekelgetni, hogy jobban teljen az idő.

Amikor először sütöttem, már tök késő volt, mire idáig jutottam, úgyhogy rögtön nyújtottam, szaggattam és ment is a sütőbe. Másodjára hagytam picit pihenni a konyhapulton (kb. 20 percet), úgy könnyebben kezelhető volt, szóval ha belefér az időbe, akkor érdemes nem rohanni vele annyira.

Ha megvolt a pihi, két réteg folpack között kinyújtom kb. 3-4 mm vastagra, kiszaggatom, sütőpapíros tepsire teszem. Ilyenkor le lehet kenni porcukros csicserilével (oldódjon benne fel a porcukor, mielőtt kenegetünk), vagy pici vízzel hígított sárgabaracklekvárral, vagy tojással, kinek mi. Lehet rá ezt-azt ragasztgatni, pl. sütésálló hópelyhek tök szépek lennének, de idén nem kaptam, csak olvadósat... Azért magokkal se rossz!

A sütőt befűtöm 180 fokra (légkeverés), bedugom a tepsit és kb. 10-12 perc alatt kész is. Ez sajna nem egzakt tudomány, szóval figyelni kell, de látszik rajta, ha kész. Melegen nem bolygatom, mert törik, de ha kicsit kihűlt, akkor szépen le lehet szedni a papírról. (Ezért kell kockamargarinnal csinálni, az kihűlve visszaszilárdul, s tartást ad a kekszeknek. A tégelyes valószínűleg szétfolyna.)

Ami az elállást illeti, felteszem, ugyanolyan, mint a klasszik linzer, szóval hetek... Egyelőre ezt még nem volt lehetőségem kipróbálni :-)