Kiskoromban nem szerettem a kenyeret. Képes voltam mindent (virsli, rántotta, levesek) inkább kenyér nélkül megenni - valahogy olyan unalmas volt. Aztán később rájöttem, hogy a sercli azért tud finom lenni... Sokáig elvoltam a bolti kenyerekkel, tudomásul vettem, hogy a kenyér, az ilyen, s ez egész addig így is volt, míg a '90-es évek végén egyszercsak Párizsba nem utaztam, ahol az egész kenyérkérdés tök másképp festett, mint Budapesten:
rájöttem, hogy a kenyérnek nem kell egy gyurmázódó-morzsálódó-gumírozott valaminek lennie. Mikor visszatértem Magyarországra, jobb ötlet híján úgy döntöttem, megpróbálkozom az otthoni kenyérsütéssel. A kézzel dagasztós, sütőben sütős verzió viszont meghaladta a szabadidőkeretemet (és a képességeimet), úgyhogy beszereztünk egy kenyérsütő gépet, elkezdtem kísérletezni a különböző lisztekkel, magokkal, ízesítésekkel, és egész finom kenyereket alkottam. Jópár évvel később aztán szerencsére Magyarországon is elkezdtek egymás után nyitni a kézműves pékségek, ahol az én géppel sütött kenyeremnél sokkal-sokkal finomabb, kovászos kenyeret árultak, csak sajnos elég drágán, és ráadásul elég messze is voltak tőlünk.
Maradt tehát egy öszvér megoldás: időnként pékség, közte pedig a kenyérsütő gép által kidagasztott, de sütőben megsütött, finom, ropogós kérgű kenyér.
Majd egyszercsak szembejött Dragomán György kenyere, aki ugyan kovásszal csinálja (én meg még nem jutottam a kovásznevelésig), de az elv nagyon tetszett: csak össze kell keverni az alapanyagokat, jó sokáig pihentetni, párszor áthajtogatni, és voilá, finom, ropogós héjú kenyér lesz! (Itt az eredeti recept.)
De persze nem én lennék, ha nem gondoltam volna tovább a dolgot :-) Egy újságban megláttam egy - szintén kovászos - magos kenyér receptet, gondoltam, mi lenne, ha összekombinálnám a kettőt: kovász helyett minimál élesztővel csinálnám, tennék bele egy kis tört lenmagot, amitől puhább lesz a bele, de amúgy ugyanazt a technikát követném, mint az eredeti?
Így lett nekünk 'saját' kenyerünk, ami rendszerint magos, néha rozsos-köménymagos, néha kukoricás-tökmagos, néha zabos, néha diós-rozsos, olívás-rozmaringos... Az alap viszont azóta is a félbarna, sokféle maggal ízesített verzió, ehhez időről időre visszatérünk. És már Pista is meg tudja sütni - de azért inkább, ha megteheti, rám hagyja.
Este szoktam nekifogni, mikor vacsi után kiderül, hogy megettük a kenyeret. Kimérem az alapanyagokat: - 50 dkg sima liszt - 20 dkg tk liszt - 1 ek só - 1/3 teáskanál (tényleg ilyen kevés kell, nem elírás!) szárított élesztő - magok: 2 ek tört lenmag, 2 ek szezámmag, 2 ek tökmag, 2 ek napraforgómag
Ezeket összekeverem először szárazon, aztán apránként hozzáöntök kb. fél liter vizet (lisztfüggő, szóval tényleg apránként - ha véletlenül mégis túl sok lett, kis liszttel lehet segíteni a dolgon), és keverem-kavarom, míg egy sűrűbb nokedlitészta-szerű dolgot kapok, amiben nincsenek száraz részek. Letakarom egy konyharuhával, kint hagyom a pulton pihenni - és én is elmegyek aludni.
Reggelre kelve már egészen kenyértészta-szerű a dolog általában, akkor kicsit áthajtogatom, s idő függvényében vagy rögtön megsütöm (lásd lejjebb), vagy még pihentetem egy órát. Ezt a pihentetés-hajtogatást igény és szabadidő függvényében akár 2-3-szor is elő lehet adni, de nem muszáj.
Ha eluntam a hajtogatást, egy fedeles jénait kikenek (olívaolaj, kókuszzsír, bármilyen hőálló zsiradék jó), kilisztezem, és beleteszem a bucimat. (Persze ha lenne tapadásmentes bevonatú öntöttvas edényem, a kenegetésre nem lenne szükség, de nincs.) Le szoktam szórni a tetejét is egy kis liszttel, s szépen bevágom, de nem muszáj, lehet hagyni úgy is, ahogy van.
Itt megint dönthetek úgy, hogy még fél-egy órát pihentetem a tálban, vagy rögtön meg is süthetem. Amennyiben az utóbbira esett a választásom, lefedem, beteszem a hideg (!) sütőbe, bekapcsolom a sütőt 220 fokra, s a hőmérséklet elérésétől számított 45 percig sütöm fedő alatt. Ha lejárt a 45 perc, leveszem a fedőt, s még 15 percre visszateszem pirulni.
Abszolút bolondbiztos recept, az arányokat (50 dkg simaliszt, 20 dkg bármilyen másmilyen liszt, fél liter víz, só, élesztő) megtartva a végtelenségig variálható. Ha kibírjuk, hogy ne faljuk fel, napokig friss marad - de ezt azért elég nehéz kideríteni :-)