Mikor megvettük a házat kertestől, első évben tök jó paradicsomaink voltak: nagy, édes, lédús. Gondoltam is, hogy kéne belőle magot fogni, aztán sajnos ennyiben maradt a dolog: a rendezkedés, költözködés, új környezetbe belerázódás közepette a magfogás valahogy elmaradt. Azóta se volt olyan jó paradicsomunk...
Ezzel együtt minden évben próbálkozunk: volt, hogy saját palántával, volt, hogy piacon vettünk, máskor meg kertészetben. Aztán hol van paradicsom, hol nincs, hol rengeteg, hol egészen kevés, és még nem sikerült rájönni, hogy mi lehet az oka. Tavaly pl. alig volt, meg is ettük mindet, a tavalyelőttről meg ne is beszéljünk - az volt az extrém aszályos nyár. Korábbi években viszont előfordult azért, hogy annyi termett, amennyit nem ettünk meg, úgyhogy igyekeztem valami emberbarát megoldást kitalálni a tartósítására: ha már van mindenféle masinám, használjuk ki!
Előrebocsátanám, hogy az, hogy én paradicsomot hámozgassak és/vagy passzírozgassak, teljes mértékben ki van zárva. Időm sincs rá, meg pl. passzírozni amúgy sem akarnám, mert (ha épp nincs saját) egész vagy kockázott, hámozott paradicsomot szoktam venni, szerintem sokkal finomabb, mint a sűrített-passzírozottak. De hámozni se akartam, gondoltam, leturmixolom az egészet szőröstül-bőröstül, aztán majd meglátjuk. Ez annyira jól sikerült, hogy azóta is lényegében ezt a módszert követem, különböző kütyükre optimalizálva.
Az ideális az volt, mikor volt egy Tefal főzős turmixom: abba csak beledobáltam a nagyjából összevágott parit, megfőzte, leturmixolta, és szólt, mikor kész volt. Sajna az a gép időnek előtte feladta, annyira, hogy vissza is adták a pénzt (pár hónapos volt csak). Most egy Vegital Silvert nyúzok (aka Nyuszikajagép), ez tök jól muzsákál, viszont nem lehet folyadék nélkül használni. Ámde vizet nem akartam bele tenni, úgyhogy egy icipicit bonyolultabb lett a folyamat, de még mindig meglehetősen emberbarát :-)
Hátránya, hogy a nyuszikajagépen kívül még egy botmixer is kell hozzá, meg plusz 2 perc, de még mindig így a legegyszerűbb szerintem.
Tehát íme a recept-féleség:
A paradicsomokat elkezdem kockákra vágni, s folyamatosan dobálom a gépbe. Ha elérte a szintje a MIN jelet, fogom a botmixert, s jó alaposan összeturmixolom. Így máris megvan a folyadék! Ezek után folytatom a paradicsomkockázást s a kockák gépbe dobálását egészen addig, míg a folyadék szintje el nem éri a MAX jelet. Ha ez megvan, ráteszem a tetejét, s elindítom a Soy milk programot. Azért ezt, mert azt szeretném, ha egy száraz dunszt után elállna a paradicsomom, úgyhogy legyen csak rendesen megfőzve!
Ha a gép lejárt, befőttes üvegekbe töltöm, lezárom az üvegeket, s fejre fordítom. Ezt nem lenne persze muszáj (nagyanyáink se tették - jól is néztek volna ki a celofánnal lekötözött befőttes üvegek fejen állva...!), de egyrészt a forró paradicsomszósz fertőtleníti a kupakot, másrészt így rögtön kiderül, ha valamelyiket nem sikerült rendesen lezárni, és még gyorsan lehet segíteni a dolgon.
Így hagyom őket tótágast állva, míg elöblítem a gépet, aztán mennek a száraz dunsztba hűlni. 1-2-3-valahány nap múlva előszedem őket, megnyomkodom a tetejét, hogy nem huppog-e (nem szokott, de az ördög nem alszik), felcímkézem, s mehetnek a pincébe.
Így a befőzéssel kb. 10 perc saját munka van a vagdosást is beleszámítva, nem kell kavargatni, nem köpköd, és a kész paradicsomszósz mindenféléhez felhasználható, amihez amúgy hámozott-kockázott paradicsomot tennék. Télen kinyitni egy ilyet elképesztő élmény: ha csukott szemmel beleszagolok, gondolatban visszarepít augusztusba, s máris kevésbé fázom!
Comments