Jónéhány évvel ezelőtt, az egyik tavaszon boldog-boldogtalan medvehagymapestot készített: minden valamirevaló háziasszonynak és szakácsnak volt egy saját medvehagymapesto receptje: ilyen-olyan olajos maggal, olajjal vagy anélkül, különböző fűszerekkel, parmezánnal vagy anélkül... Ez kb. egybeesett az 'együnk meg minden levelet!' nézetek újraéledésével, s mindenki hirtelen reteklevelet és sárgarépazöldet kezdett enni. Vicces volt, mert régi ('30-as évek) szakácskönyvekben a reteklevél, karalábélevél pl. még teljesen normális ételnek számít, csak aztán valahogy kikopott a tudás, és elkezdtük kidobálni az amúgy teljesen jó, ehető, sőt finom leveleket.
Innen jött az ötlet, hogy ha lehet medvehagymából meg répazöldből pestot csinálni, akkor miért ne lehetne minden egyéb, nyersen is ehető (és lehetőleg finom) zöld levelet felhasználni hozzá?
A végeredmény természetesen annyiféle ízű lesz, ahány módon csináljuk: lehet benne - a leveleken kívül - az olajos magokat is csereberélni, aszerint, hogy épp mi elérhető normális áron, avagy mi van otthon.
Az én kedvenc alapanyagaim a következők:
Zöldek: madársaláta, ruccola, reteklevél, sárgarépa zöldje, medvehagyma, bébispenót - ezeket lehet kombinálni is akár egymással, akár zöldfűszerekkel: finom bele egy kis zellerzöld, meg persze a klasszik bazsalikom.
Olajos magok: leggyakrabban dióval csinálom, mert diófánk van :-) De blansírozott mandulával pl. tök szép világoszöld lesz (a diótól kicsit barnás, de nem vészes), a kesudiótól meg isteni krémes. A tökmag haragoszölddé változtatja, a napraforgómag pedig egy olcsó, könnyen beszerezhető alapanyag - csak arra kell figyelni, hogy ne legyen sós (meg tésztabundában, meg ilyesmik).
A kész pestot aztán lehet használni tésztára, főtt fehérbabhoz salátának, egy-két kanál a melegszendvicset is új szintre emeli, de bármilyen töltött vagy rakott zöldséghez jó fűszerezés gyanánt, sőt, krémleveskbe, zöldséglevesbe keverve is klassz. Amire érdemes odafigyelni, hogy borzasztó gyorsan romlik, úgyhogy hűtőben 1-2 napnál tovább nem jó tartogatni. Remekül fagyasztható viszont, úgyhogy adagonként műanyagpohárban vagy óriás jégkockatartóban érdemes bedobni a mélyhűtőbe azt, ami pár nap alatt nem fogy el. Decemberben instant tavaszt hoz majd a kifőtt fehérbabhoz keverve...
A recept elkészítéséhez szükség lesz majd egy apírtóra. Bár a klasszik pestot kézzel, mozsárban csinálják a nonnák, nekik nagyobb rutinjuk és több idejük van erre a műveletre, úgyhogy ha az ember nem időmilliomos, esetleg nem rendelkezik 40 év pestokészítési tapasztalattal, érdemes egy aprítót segítségül hívni. Persze sose késő elkezdeni: ha valaki úgy érzi, most akarná megalapozni a tudását, akkor hajrá! :-)
Hozzávalók:
- 1 nagy marék zöld levél; a fent felsoroltak közül bármelyik, akár keverve
- 1 gerezd fokhagyma (ha nem medvehagymából készül)
- 75 g olajos mag
- 75 g olívaolaj
- 2-3 tk citromlé
- 1 ek sörélesztőpehely
- 1/2 mokkáskanál só
- frissen őrölt bors
Elkészítés:
A leveleket nagyon alaposan megmosom, és falatkányi darabokra tépkedem. Ez a leghosszadalmasabb része a dolognak, de opcionálisan kiskorúaknak vagy egyéb ráérő családtagoknak kiszervezhető :-) Innentől már pikpakk megy.
Az olajos magot teszem először az aprítóba, s pár pillanat alatt összedarálom. Mehet rá a levélkupac és az olívaolaj, meg a fűszerek is. Addig robotolom, míg krémes lesz, s kész is!
Hűtőben csak pár napig áll el, a további tárolását kifejtettem feljebb.
Mi most spárgás-fehérbabos tésztával ettük.
Jó étvágyat!
Comments