Előre szólok, hogy ez nem lesz elfogulatlan beszámoló (de azért persze igyekszem!), mert régi keletű rajongással viseltetek Nóri korábbi könyvei iránt (Mindenmentes 1-2, itt találjátok), s mikor meghallottam, hogy új könyvet írt, előre örültem, hogy még több szuper recepttel gazdagodik a repertoár. Ráadásul még jó hosszú olvasmány is lesz, csomó képpel, kávét-teát-popcornt hozzatok! :-) (Lábjegyzet: se a Boook kiadóval, se Nórival nem állok üzleti kapcsolatban, ez az én személyes véleményem a könyvről.)
A könyvet lapozgatva rögtön az elején kiderül, hogy ez nemcsak szakácskönyv a szó klasszikus értelmében, hanem inkább egyfajta bevezetés a teljes értékű növényi étrendbe: mi ez egyáltalán, és miért jó? Mit eszik valaki, aki teljesértékűen táplálkozik, mit nem, és ezt miért teszi?
De a legklasszabb része a bevezetőnek - szerintem legalábbis - a bevásárlólista, amin semmi egzotikus nem szerepel!
Ráadásul az alapanyagok többsége kifejezetten olcsó: száraz hüvelyesek, idényzöldségek, gabonák, fűszerek... A legegzotikusabb hozzávaló talán a sörélesztőpehely, de szerencsére az sem beszerezhetetlen, és nem is kell minden recepthez, csak néhányhoz.
Sehol egy gránátalmaszirup, speckó lisztkeverék, Holdtöltekor szedett szárított unikorniskönny...
Kapunk egy leírást a receptekhez használatos gépekről is: turmix és aprító (vagy egy erős turmix) kelleni fog pár recepthez, de ennyi. Nincs szuvidálás, levek préselése, liofiziálás, vákuumban nemtommicsinálás.
Ami magukat a recepteket illeti, a könyvben 42 található, s mikor meghozta a futár a példányomat, szokásomhoz híven leültem egy marék fecnivel a kezemben, hogy bejelölgessem, melyikeket akarom a közeljövőben kipróbálni - aztán kisvártatva rájöttem, hogy egyszerűbb lenne azokat bejelölni, amiket NEM tervezek elkészíteni, ugyanis ezekből, első blikkre legalábbis, 3 van, de csak mert nem szeretem a karamellát. Azt hiszem, ez sokat elárul a könyvről :-)
Reggelik, útravalók, főételek és desszertek alapján vannak az ételek csoportosítva, de természetesen van átjárás köztük: az útravalókat nyilván lehet otthon is enni :-) a reggeliket vacsorára, s jónéhány vendégvárónak is klassz. Mivel viszont vendégek mostanában nem jártak nálunk, mi voltunk a kísérleti nyuszik - fogtam pár receptet, s az elmúlt napokban szépen végigfőztem őket.
Íme:
Aznap estére, mikor a ideért a könyvem, 38.5 fokos lázat sikerült produkálnom... így aztán adta magát, hogy a gyógyító levessel kezdjem a tesztelést - egészen pontosan Pista kezdte, mert én ugye az ágyban hevertem. A kísérlet sikerült, a leves finom lett, s hamarost meg is gyógyultam, úgyhogy gyorsan meg is főztem még egyszer, hogy lássam, tényleg olyan egyszerű-e, és igen!
A másik leves, amit első körben kipróbáltam, az a hagymakrémleves volt. Nórinak is van egy nyuszikajagépe (Vegital Silver növényitej-készítő automata), úgyhogy a krémlevesekhez mindig két elkészítési módot ad: egy nyuszikajagépest és egy kislábosost. Természetesen én az előbbit választottam :-) de biztos kislábosban elkészítve is pont ugyanilyen finom lett volna.
Vacsorára rendszerint valamilyen kencét szoktunk enni kenyérrel, meg persze zöldségekkel, úgyhogy mikor megláttam, hogy szendvicskrémek is vannak a könyvben, ráadásul meglehetősen egyszerűen összerakhatók, nagyon megörültem neki. Ha-már-lúd-alapon a sajtkrémre esett a választásom, ami természetesen (mivel növényi étrendről beszélünk) semmiféle sajtot nem tartalmaz, sőt, egyáltalán semmilyen tejtermék nincs benne, cserébe viszont pirítóssal meglehetősen hozza a macisajt-élményt. Kétféle ízesítést csináltam belőle, egy füstölt paprikásat és egy petrezselymeset, mindkettő villámgyorsan elfogyott.
Aztán eljött a múlt hét vasárnap, amikoris egész napi kirándulásból este 7kor estem haza, persze éhesen, és úúúgy ettem volna valami finom, meleg ételt... Nyilván ha nem vagyok itthon, úgy nem tudok főzni - ráadásul a kamra se volt kifejezetten feltöltve. Főztem egy teát, gondoltam, hátha attól megvilágosodom, mit is kéne enni, s teázás közben lapozgattam a könyvem. Tádáááám! KRUMPLIFŐZELÉK! Egyszerűnek tűnt, s az is volt: a fotelből felugrás és az evéshez leülés közt fél óra telt el úgy, hogy fejlámpával kellett a kertből begyűjtenem ezt-azt (biztos nagyon viccesen festettem :-)), a végeredmény pedig egy tál krémes, enyhén savanykás, tápláló, meleg étel lett. Pista már kérdezte, hogy mikor főzök legközelebb...
A receptben szereplő csicserigombócok is erősen izgatták a fantáziám, főleg azért, mert egyszerre meg lehet sütni belőle egy kazallal a sütőben. Semmi olajszag, spriccelés, serpenyő fölött álldogálás... Mivel a krumplifőzelék villámgyorsan elfogyott, gondoltam, akkor legyen mellé másik főzelék. A fagyóban várakozó spenótra esett a választásom; egyik nap azzal ettük a gombócokat, a maradékot pedig másnap krumplipürével és sült padlizsánnal. De simán el tudnám képzelni paradicsomszósszal és spagettivel is pl, vagy valamilyen mártással, szóval érdemes belőle jó sokat csinálni. (Update: kipróbáltam a fagyasztást is: teljesen jó lett. Kiengedés után érdemes picit átpirítani egy - tapadásmentes - serpenyőben, olyan lesz, mint a friss!)
Ez a kombinálhatóság amúgy a receptekben is visszaköszön: sokszor lehet az alapanyagokat csereberélni aszerint, hogy épp milyen szezon van, vagy az ember mit szeret s mit nem. A fenti gaz-csorba leves is ilyen: mivel nálunk burjánzik a fodros kel, azt raktam bele, de tavasszal tervezem kipróbálni friss sóskával, nyáron spenóttal, mángolddal... És mint a neve is mutatja, akár gazokkal is elkészíthető (természetesen itt ehető gyomnövényekre gondolok, mint pl. a porcsin vagy a csalán), szóval ha netán kitör a kertben az armageddon, s megint megeszi a tetű a spenótom, még mindig van miből választani ;-)
Több 'gazos' recept is van a könyvben, pl ez a zöldszószos tészta. Eredetileg rukkolával, bébispenóttal készül, de teljesen finom lett karalábélevéllel és zellerzölddel is - csak sokkal zöldebb! A mellé sütött zöldségek is évszak szerint variálhatóak: nekem most édesburgonya, krumpli, fokhagyma és hagyma volt itthon, de karfiollal, brokkolival, padlizsánnal, céklával, sőt, kápia paprikával és koktélparadicsommal is biztos finom.
S mivel már úgyis sütöttem egy csomó zöldséget, kipróbáltam a könyvből egy Buddha-tál jellegű ételt is, ami szintén nagyon jó lett, ráadásul, mivel a zöldségeket már előre megsütöttem, csak gabonát és mártást kellett hozzá készítenem.
Másnap pedig a maradék gabonából jó kis reggeli lett, friss gyümölcsökkel (csak arra kell figyelni, hogy ne sózzam agyon a gabonát főzés közben, mert a sós gyümölcs bizarr. És amúgy sem egészséges...)
És itt el is jutottunk ahhoz, miért is jó ebből a könyvből főzni.
Egyszerű, hétköznapi alapanyagokat használ, amik könnyen beszerezhetők szinte bárhol, s rendszerint meglehetősen olcsók is. Ez nem egy utolsó szempont, ha az ember nem egy szuperül ellátott biobolt közelében lakik, és/vagy nem krőzus. Inkább költök kevesebbet ételre, és beülök egy barátnőmmel kávézni valahova, mint hogy az összes pénzem elmenjen egzotikus alapanyagok bevásárlására. (És ez még a jobbik eset, volt már olyan szitu is, hogy nem kávézás vs. drága bevásárlás a tét, hanem mondjuk a gázszámla kifizetése...) Ráadásul ez nem a parizer-margarin-vizes zsemle kombóval fémjelzett olcsó étkezés, hanem igazi, finom ételek kerülnek az asztalra. Tök jó!
Mindenféle csereberélhető szezon szerint, ami azért (is) jó, mert nem kell spárgaszezonban sütőtököt kajtatni (és viszont), tehát egyszerűsödik a bevásárlás. A szezonális zöldségek finomabbak, a piacon is beszerezhetőek, s akár a kertben is megteremnek (ha valakinek van rá lehetősége). És azt mondtam már, hogy olcsó? :-)
Némi menütervezéssel s előre készüléssel minimális idő alatt elő lehet állítani a mindennapi ebédet. Nekem ez most úgy nézett ki, hogy hét elején főztem egy nagy adag fehér babot, meg egy nagy adag kölest, s a következő napokban azzal variáltam, de a választott receptek függvényében ez lehet más gabona vagy más hüvelyes is. És persze ezeket is lehet (nagyrészt) csereberélni: semmi sincs kőbe vésve! Ráadásul a receptek könnyen követhetőek, és nem igényelnek hosszas kavargatást, pepecselést meg konyhában ácsorgást.
Bár hétköznapi, olcsó alapanyagokat használ, minden receptben van valami csavar! Ez a kedvencem :-) Szokatlan fűszerezés, hétköznapi alapanyagok nem-hétköznapi használata, izgi mártások, különleges technológiák - mindez a bevezetőben említett unikorniskönny és extra masinák nélkül. Klassz!
S hogy kinek ajánlanám a könyvet?
Nagyon jó könyv kezdő szakácsoknak, vagy növényi étkezéshez alapszakácskönyvnek a receptek egyszerűsége és sokoldalúsága miatt. Ötletadónak és szemléletformálónak pedig a hardcore növényevőknek is szuper.
Minden recept gluténmentes (és persze tej- és tojásmentes is, lévén, hogy se a tehén, se a tyúk nem növény :-)), úgyhogy ételérzékenyek is klasszul ki tudják használni.
Mivel az egész napi étkezést lefedi, megszűnik a 'mi legyen reggelire-ebédre-vacsorára' tipródás. Azért egy kis előre tervezés persze nem árt, de ha azt sikerül megugrani, akkor onnantól sima ügy.
A receptek egy része akár hússal is kiegészíthető - én mondjuk nem tenném, de ha valakit csak ez tart vissza, akkor nyugodjon meg :-) Még mindig jobb egy kis húst enni sok-sok zöldséggel, gabonával és finom mártásokkal, mint a hús-krumpli/rizs/tészta/kenyér kombó napi szinten. Aztán ki tudja, lehet, idővel kiderül, nem is annyira fontos az a hús minden áldott nap háromszor...
Mivel van még a könyvben jópár recept, amit szeretnék kipróbálni, és a már elkészítettek is bekerültek a kedvencek közé, biztos fogtok találkozni velük a heti menük terveinél (ezeket itt találjátok). Majd csak figyeljetek, miket fogok alkotni...! :-)
Egy szó, mint száz: szerintem klassz (és szép) könyv lett, innen is gratula az írójának - és persze a kiadónak is!