Szakácskönyvteszt: Hadarik Rita: Glutén nélkül

Nem szponzorált tartalom - sajnos :-)

Mindig is szerettem a szakácskönyveket, meg az érdekesebb ételeket, de mikor testületileg hirtelen növényevővé váltunk, nagy-nagy szükségem lett könnyen követhető, egyszerű receptekre. Lehetőleg olyanokat kerestem, amik variálhatóak, nem kell hozzájuk felvásárolni az Auchan teljes árukínálatát, és viszonylag hamar elkészülnek. Valamint ahelyett, hogy a klasszikus ételeket próbálnám 'növényesíteni', jobban értékelem az eredendően növényi recepteket: paprikáskrumplit szójavirslivel bárki tud főzni, a töltött édesburgonya vagy a rakott köles viszont már egy egészen más szint. Szóval rendszeresen vadászom az új, izgi kombinációkra.

A sorozatból az első, amit megvettem, a Vegán reggelik volt: mikor kiderült, hogy tejeskávé a továbbiakban nuku, és lehetőleg a krémsajtot, kalácsot, túróstáskát is hanyagoljam, hirtelen nem tudtam, mit is ehetnék reggelire. A könyv szupernek bizonyult, jópár recept simán elsüthető vacsorának is akár, szóval nagyon tetszett. Kb. egy hétre rá gyorsan megvettem a Mindenmentest is, gondolván, ha ez a sorozat ilyen klassz, és ilyen finom reggeliket lehet tej nélkül alkotni, lépjünk tovább ebéd irányába. Innen egyenes út vezetett a Mindenmentes 2-höz, mikor megjelent, és ugyan tudtam, hogy a Glutén nélkül is a sorozat része, úgy voltam vele, nekem nem kell gluténmentesen ennem (se főznöm), ráadásul csomó húsos recept van benne, hagyjuk.

De azért csak motoszkált a fejemben, hogy hát mégiscsak sorozat, meg milyen szép lenne a polcon :-) és hátha ebben is vannak jó receptek... Időközben belejöttem a 'növényesítésbe', rájöttem, mit mivel tudok helyettesíteni, és a klasszik szakácskönyveket elkezdtem inspirációnak használni menütervezéskor. Aztán tavaly ősszel a BOOOK kiadó garázsvásárt rendezett a sérült könyvekből, s úgy éreztem, ez a sors keze: most már tényleg MUSZÁJ megvennem a sorozat hiányzó darabját! (És még van belőle pár szépséghibás a webshopban, tökjó áron, itt.)

A könyv elején a bevezetőben egy mentálhigiénés szakember, Pólus Enikő ír a gluténérzékenység és a diéta lelki oldaláról: hogy tudunk segíteni annak, aki diétázni kényszerül a környezetünkben; ha mi magunk vagyunk azok, akkor milyen érzelmekre, érzelmi fázisokra számíthatunk; és ha a gyerekünk az érintett, ővele hogy kommunikáljunk, hogyan tudjuk átsegíteni a nehézségeken. Kíváncsiságból ezt is elolvastam, és jelentem, nem sokban különbözik bármilyen más (kényszerű) diétától: egyéb érzékenységek is kb. így működnek lelkileg. Jó tudni, hogy 'nem egyedül én vagyok a bolond!' (Tom & Jerry megvan valakinek? :-)).

A receptek pedig igazán inspirálóak! Szóval örülök, hogy megvettem. Már jópárat végigfőztem belőle (nyilván lesz, amit nem fogok, de ez minden könyvvel így van), s van, ami családi kedvenc lett, pl. a paradicsomos kelkáposzta főzelék vöröslencsével:

Ami azért nagyon érdekes, mert a klasszik paradicsomos káposztafőzelékkel engem ki lehet kergetni a világból... De ez csak a nevében hasonlít rá, és nagyon finom! Nagyon jó ötletnek tartom rántás helyett a vöröslencsével sűrítést - plusz ízt ad neki, és táplálóbb is, tervezem ezt az ötletet továbbfejleszteni, s egyéb főzelékekre kiterjeszteni.

A másik kedvenc a karfiolpüré. Vajon miért nem eszünk többféle zöldségből pürét, miért mindig csak a krumplipüré jöhet számításba? Na jó, meg a spenót. Szerintem van még itt mivel kísérletezni...

Ez eredetileg tejes recept, de egyszerűen kicseréltem a receptben írt tejszínt házi, növényi, kesu-köles tejszínre. Még amit változtattam, az az, hogy előfőztem a karfiolt, s az első főzővizét leöntöttem, hogy könnyebben emészthető legyen, valamint a leveleit is felhasználtam, amitől szép világoszöld lett :-)

Most télen adja magát a sütőtökös krumplifőzelék is, tökmaggal:

Az enyém nem annyira dekoratív, mint a könyvben lévő fotó (ráadásul míg a terítéssel szüttyögtem, be is sűrűsödött kicsit), de már jópárszor megfőztem, és mindig isteni finom lett. Ráadásul jó lehetőség a kevésbé édes, ezért magában nem annyira klassz sült tök felhasználására.

De a húsos ételek újszerű kombinációi is szuperek, pl. itt ez a zöldborsós tokány sütőben sült édesburgonyával:

Ez variálós recept volt: a disznózsír helyett vajízű repceolajat használtam, gondolván, a vaj íze jól fog menni a zöldborsóhoz (és tényleg), a hús helyett pedig szójakockát. Mivel nem kellett húst főznöm hosszasan, mire megpuhult a sütőben a krumpli, kész lett a 'tokány' is, és nagyon finom lett.

Ehhez hasonló jó ötlet a csirkemell-meggymártás-barnarizs kombó, amit majd csirke (és bacon) helyett pirított tofuval (és bacon nélkül) tervezek megfőzni, vagy a csicseriborsós gulyás, amit már többször csináltam, egyszerűen kihagyva az állatot belőle. Nagyon finom lett!

Tavasszal tervezem kipróbálni a kókusztejes tökfőzeléket (mióta megvettem a könyvet, nem volt még tavasz, de majd beszámolok), és persze az édességek is sorra fognak kerülni: érdekesnek (és finomnak) hangzik a palacsinta, aminek a tésztájában gesztenyeliszt van, és mindenféle izgi töltelék készül hozzá, pl. ribizlis, avagy a mákostészta, szintén gesztenyelisztes verzióban.

Az egyetlen dolog ebben a könyvben, ami annyira nem jön be, hogy néhány helyen saját márkás (Hadarik Rita) lisztkeverékkel van megadva a recept. Elkezdhetném kinyomozni, hogy miből is van az adott lisztkeverék (bár nyilván az arányokat nem fogom megtudni egy összetevő-listából, de hogy van-e benne térfogatnövelő, vagy citromsav, az tán kiderül, s abból már el tudok indulni), vagy akár meg is vehetném, de a sorozat másik három könyve pont amiatt tetszik, hogy nincsenek 'titkos összetevők'. Így könnyebb variálni is a receptekkel, GM lisztet olcsóbb búza/rozsliszttel helyettesíteni, s mivel nekünk nem szempont a gluténmentesség, nem szívesen vennék méregdrága lisztkeverékeket csak azért, hogy egy-egy receptet ki tudjak próbálni.

Ezzel együtt bekerült a kedvenc könyvek közé, menütervezéskor rendszeresen forgatom, örülök, hogy végül megvettem. És milyen klasszul mutat a polcon is! :-)