Tavaly tesómékkal voltunk egy bisztróban, ahol nagyon finomat ebédeltünk - és persze a társaság is igen kiváló volt, ráadásul egy közös múzeumlátogatás után tettük mindezt, szóval jó emlékek fűznek a dolgohoz.
Fent emlÃtett padlizsán pedig annyira klassz volt, hogy Nemszeretemapadlizsánt Pistával is megkóstoltattam, aki rögvest revideálta nézeteit, s közölte: lehet, hogy mégis szereti... Fel volt adva tehát a lecke, hogy megpróbáljak a padlizsánból valamilyen hasonló Ãzvilágot itthon elÅ‘adni. (Pista szerencsére nem úgy nemszereti a padlizsánt, mint mondjuk én a sóskát, vagy pláne az osztrigát - ha ez lenne a helyzet, nem zaklatnám padlizsánevéssel - csak nem tartozik a kedvenc ételei közé, de azért ha épp annak van a szezonja, simán megeszi sopánkodás nélkül. Na jó, rendszerint felemlegeti, hogy
'bezzeg a nemtommi' mennyivel finomabb,
de ennyi :-))
Természetesen nem lett pont ugyanolyan, sÅ‘t... FÅ‘leg, hogy a saját háztartásunkban fellelhetÅ‘ fűszerekkel (és eszközökkel) igyekeztem a receptet kidolgozni: nem szeretem, mikor meg kell vegyek egy nagy zacskó valamit, amibÅ‘l aztán egy szem ételhez felhasználok két teáskanálnyit, a többi meg várja a bogarakat a spájzban... Ráadásul ugye mesterszakács sem vagyok, mi több, idÅ‘m sincs túl sok (konyhai személyzetrÅ‘l nem is beszélve :-)), úgyhogy ahol tudtam, egyszerűsÃtettem. Az eredeti ráadásul meglehetÅ‘sen olajos volt, ez meg nem az, de azért az Ãzvilágot hozza, finom, és ez a lényeg, nem? Ja, és Pista is szereti!
A receptben szereplÅ‘ za'atar fűszerkeverék természetesen helyettesÃthetÅ‘ bármilyen másik zöldfűszer-keverékkel, csak - nyilván - más lesz az étel Ãze. De pl. provence-ivel is el tudom képzelni, vagy az alpesi fűszerkeverékemmel is. Most za'atart használtam, mert az eredeti is azzal készült, de ha nem juttok hozzá, vagy nem szeretitek, semmi gond, csináljátok azzal, ami épp van otthon.
Hozzávalók:
- 1 nagyobb padlizsán
- 1 konzerv kockázott paradicsom
- 1 ek za'atar fűszerkeverék
- 1 marék olajbogyó
- 2 ek tahini
- 1 ek citromlé
- só, bors
- kis (olÃva)olaj a sütéshez
ElkészÃtés:
A padlizsánt kb. centis vastag szeletekre vágom, s kicsit besózom.
A paradicsomkonzervet elkeverem a fűszerkeverékkel.
A tahinit elkeverem a citromlével és kb. 3 ek vÃzzel. Addig keverem, mÃg jó krémes lesz, és sűrűn folyós állagú. Tahini függvényében lehet, hogy több vizet vesz fel, de csak óvatosan, nehogy túl hÃg legyen.
Az olajbogyót karikákra vágom.
Ezalatt a padlizsán már kis levet eresztett valószÃnűleg: azt lelapogatom róla egy tiszta konyharuhával (vagy papÃrtörlÅ‘vel), és egy teflonserpenyÅ‘ben, nagyjából 1 tk olajon megsütögetem a szeleteket viszonylag nagy lángon. Nem érdemes túl sok olajat tenni alá, mert képes felszÃvni a világon az összeset, és azt akarjuk, hogy majd a fűszeres paradicsomos szószt szÃvja fel inkább. Én szilikon ecsettel szoktam a serpenyÅ‘t olajozni (palacsintasütéskor is), az most is jó ötlet.
Begyújtom a sütÅ‘t (190 C, légkeverés), elÅ‘veszek egy sütÅ‘tálat, és belerétegezem a padlizsánszeleteket: egy réteg padlizsán, egy réteg paradicsomszósz, egy kis olajbogyó, egy kis tahinis cucc. Ezt addig ismétlem, mÃg minden el nem fogy: a tetején paradicsomszósz-olajbogyó-tahini legyen, ne padlizsán, mert hajlamos megpörkölÅ‘dni és kiszáradni.
Kb. fél órát sütöm, mÃg szép pirult nem lesz.
Mi sima főtt rizzsel ettük most, de pitával, lepénykenyérrel, vagy egyszerűen kenyérrel is finom, sőt, az se árt neki, ha kihűl, szóval a maradék (ha lesz, de nálunk ez kb. a sci-fi kategóriába tartozik) szobahőmérsékletűen vacsorára is jó.
Jó étvágyat!