Tavaly tesómékkal voltunk egy bisztróban, ahol nagyon finomat ebédeltünk - és persze a társaság is igen kiváló volt, ráadásul egy közös múzeumlátogatás után tettük mindezt, szóval jó emlékek fűznek a dolgohoz.
Fent említett padlizsán pedig annyira klassz volt, hogy Nemszeretemapadlizsánt Pistával is megkóstoltattam, aki rögvest revideálta nézeteit, s közölte: lehet, hogy mégis szereti... Fel volt adva tehát a lecke, hogy megpróbáljak a padlizsánból valamilyen hasonló ízvilágot itthon előadni. (Pista szerencsére nem úgy nemszereti a padlizsánt, mint mondjuk én a sóskát, vagy pláne az osztrigát - ha ez lenne a helyzet, nem zaklatnám padlizsánevéssel - csak nem tartozik a kedvenc ételei közé, de azért ha épp annak van a szezonja, simán megeszi sopánkodás nélkül. Na jó, rendszerint felemlegeti, hogy
'bezzeg a nemtommi' mennyivel finomabb,
de ennyi :-))
Természetesen nem lett pont ugyanolyan, sőt... Főleg, hogy a saját háztartásunkban fellelhető fűszerekkel (és eszközökkel) igyekeztem a receptet kidolgozni: nem szeretem, mikor meg kell vegyek egy nagy zacskó valamit, amiből aztán egy szem ételhez felhasználok két teáskanálnyit, a többi meg várja a bogarakat a spájzban... Ráadásul ugye mesterszakács sem vagyok, mi több, időm sincs túl sok (konyhai személyzetről nem is beszélve :-)), úgyhogy ahol tudtam, egyszerűsítettem. Az eredeti ráadásul meglehetősen olajos volt, ez meg nem az, de azért az ízvilágot hozza, finom, és ez a lényeg, nem? Ja, és Pista is szereti!
A receptben szereplő za'atar fűszerkeverék természetesen helyettesíthető bármilyen másik zöldfűszer-keverékkel, csak - nyilván - más lesz az étel íze. De pl. provence-ivel is el tudom képzelni, vagy az alpesi fűszerkeverékemmel is. Most za'atart használtam, mert az eredeti is azzal készült, de ha nem juttok hozzá, vagy nem szeretitek, semmi gond, csináljátok azzal, ami épp van otthon.
Hozzávalók:
- 1 nagyobb padlizsán
- 1 konzerv kockázott paradicsom
- 1 ek za'atar fűszerkeverék
- 1 marék olajbogyó
- 2 ek tahini
- 1 ek citromlé
- só, bors
- kis (olíva)olaj a sütéshez
Elkészítés:
A padlizsánt kb. centis vastag szeletekre vágom, s kicsit besózom.
A paradicsomkonzervet elkeverem a fűszerkeverékkel.
A tahinit elkeverem a citromlével és kb. 3 ek vízzel. Addig keverem, míg jó krémes lesz, és sűrűn folyós állagú. Tahini függvényében lehet, hogy több vizet vesz fel, de csak óvatosan, nehogy túl híg legyen.
Az olajbogyót karikákra vágom.
Ezalatt a padlizsán már kis levet eresztett valószínűleg: azt lelapogatom róla egy tiszta konyharuhával (vagy papírtörlővel), és egy teflonserpenyőben, nagyjából 1 tk olajon megsütögetem a szeleteket viszonylag nagy lángon. Nem érdemes túl sok olajat tenni alá, mert képes felszívni a világon az összeset, és azt akarjuk, hogy majd a fűszeres paradicsomos szószt szívja fel inkább. Én szilikon ecsettel szoktam a serpenyőt olajozni (palacsintasütéskor is), az most is jó ötlet.
Begyújtom a sütőt (190 C, légkeverés), előveszek egy sütőtálat, és belerétegezem a padlizsánszeleteket: egy réteg padlizsán, egy réteg paradicsomszósz, egy kis olajbogyó, egy kis tahinis cucc. Ezt addig ismétlem, míg minden el nem fogy: a tetején paradicsomszósz-olajbogyó-tahini legyen, ne padlizsán, mert hajlamos megpörkölődni és kiszáradni.
Kb. fél órát sütöm, míg szép pirult nem lesz.
Mi sima főtt rizzsel ettük most, de pitával, lepénykenyérrel, vagy egyszerűen kenyérrel is finom, sőt, az se árt neki, ha kihűl, szóval a maradék (ha lesz, de nálunk ez kb. a sci-fi kategóriába tartozik) szobahőmérsékletűen vacsorára is jó.
Jó étvágyat!
Comments