Variációk zabkására

Reggelizni jó! Viszont félálomban, farkaséhesen töprengeni, hogy mit is egyek, már kevésbé vidám dolog, úgyhogy rendszerint az ebédmenü mellé megtervezem rögtön a reggelit is - de ha az valamiért el is maradt, akkor is igyekszem legkésőbb előző este kitalálni, mi legyen reggelire másnap. Pista mostanában úgyse hagyja, hogy elfelejtsem: minden nap vacsora után megkérdezi, hogy 'és mit fogunk reggelizni?' (Rossz esetben ugyanezt a kérdést reggel teszi fel, még mielőtt megittam volna a kávémat...)

Hetente 2-3-szor pedig biztos, hogy sorra kerül a zabkása valamilyen formája, annak függvényében, hogy mennyire van hideg, milyen gyümölcsök vannak itthon, mennyi időm lesz reggel, és úgy általában, milyen kedvünk van.

Kezdjük tehát a legegyszerűbbel: Angliában (és úgy általában angol nyelvterületen) overnight oats néven fut - egyéb ötlet hiányában mi éjszakázós zabkásának hívjuk.

Az alaprecept annyiból áll, hogy összekeverek egy befőttes üvegben (vagy csini tálkában) adagonként - 1 dl zabpelyhet - 1.5 dl (növényi) tejjel Beteszem a hűtőbe, reggel kiveszem, átkeverem, s megeszem. Ezt aztán lehet fűszerezni pl. vaníliával, tehetek bele aszalt gyümölcsöket, olajos magokat, mákot.

Kakaóval és vaníliakivonattal pedig csokis zabkásává válik. Reggel akár meg is melegíthetem, ha mégis inkább valami melegre vágynék (a mikró kézenfekvő megoldás, de jó a kislábos is; nem kell forralni - az már egy másik műfaj). Rendszerint teszünk rá friss (vagy fagyasztott, s kiolvasztott) gyümölcsöket, olajos magot, magvajat, juharszirupot, stb. Plusz előnye, hogy ha befőttes üvegben készül, akut vészhelyzet esetén magunkkal is tudjuk vinni, remélve, hogy a délelőtt folyamán lesz alkalom megenni...

Ha reggel a minimálisnál több időm van, ráadásul tél van, esetleg nyirkos ősz, és valami meleget ennénk, akkor szoktam főzős zabkását csinálni.

Ennek sem túl bonyolult a receptje: személyenként - 1 dl zabpelyhet összekeverek - 2 dl (növényi) tejjel Kevergetve felforralom, s addig főzöm, míg kicsit besűrűsödik. (Kb. 4-5 perc.) Lehet bele összenyomkodott banánt vagy reszelt almát is főzni, attól finom édes és krémes lesz, tálaláskor pedig gyümölcsöket, joghurtot, diót-mogyorót, juharszirupot és bármi egyebet tenni rá, ugyanúgy, mint az éjszakázós verziónál.

A legújabb kedvenc pedig a sütőben sült zabkása. Anya Kassoff: Simply Vibrant és Dragomán György: Főzőskönyvében is van egy-egy változat. Összességében ez a legidőigényesebb, cserébe nem kell őrizni, se kavargatni. Miután betettem a sütőbe, 20 percig magára hagyhatom, addig lehet ágyazni, öltözni, mosogatógépet pakolni... kinek mi, ugye :-)

Ezt kis egyszemélyes sütőformákban csinálom, de lehet bármiben, ami bírja a sütőt, és persze nagyobb mennyiséget is akár. Előszöris begyújtom a sütőt. Amíg melegszik, összekeverek személyenként - 1 dl zabpelyhet - 1 dl (növényi) tejjel A tetejére teszek egy fél, kimagozott almát, vagy egy marék fagyos gyümölcsöt (eper isteni hozzá!), megszórom egy kis fahéjjal, vagy meglocsolom vaníliakivonattal, s beteszem az előmelegített sütőbe 200 fokra (légkeveréssel). Kb. 20 perc alatt megsül, sülés közben a gyümölcs levet ereszt, amit a zabpehely beszív, és egy süti-szerű, édes-krémes dolog válik belőle. Mi szoktunk rá tenni egy kis mandula- vagy kesuvajat, de persze anélkül is finom.

Néha a fent említetteket nem zabpehelyből, hanem egy (lidlben, müllerben, dm-ben kapható) ötféle gabonából készült pehelykeverékből követem el. Azt hinné az ember, hogy tökmindegy, de nem - mindnek más íze van!

Mivel a variációk száma gyakorlatilag végtelen, és még az állaguk is különböző, ezért még én sem untam meg egyelőre :-) bár tény, hogy nem minden nap esszük.

Sőt, Rita barátnőm sósan is szokott zabkását csinálni, köret gyanánt is! Egyszer majd azt is kipróbálom.