Vasárnapi kalácsunk

Írtam, ugye, hogy akarok majd sütni kalácsot a héten - íme a recept!

Rendszerint két dolog szokott lenni, ami kalácsütésre inspirál: ha van még egy kis régebbi joghurtom vagy kefírem, amit el kéne használni, vagy ha valami igazi békebeli finomságra vágyom. Friss kalácsot enni reggelire, házi lekvárral, mogyoróvajjal, hozzá egy jó tejeskávé (vagy kakaó, kinek mi) tiszta luxus...

Mivel a tetejét nem kenem le tojással, s így aztán nem lesz fényes. Néha meg szoktam szórni szemes mákkal, vagy szezámmaggal - vagy úgy döntök, felszeletelve úgyse fontos, hogy az az ujjnyi csík épp hogy néz ki, és csak lekenem kis növényi tejjel (egy ilyen példány látható a fenti képen, a mákos verzió meg lejjebb).

A tésztájába pedig rendszerint teszek valami aszalt gyümit: mazsola kézenfekvő választás, de aszalt áfonyával, meggyel, összevagdosott aszalt szilvával, sárgabarackkal is nagyon finom tud lenni. Elkészíteni nem két perc, de megéri a munkát, mert irtó finom a végeredmény!

Tehát a recept:

- 50 dkg fehér tönkölyliszt, vagy sima búzaliszt

- kb. 2 dl (házi növényi) joghurt, kefír - de persze lehet bolti is

- kb. 1 dl langyos víz

- 3-4 dkg vaj, margarin, esetleg kókuszzsír megolvasztva - el is hagyható, de puhább lesz a tészta vele, és tovább friss marad.

- 1 tasak instant élesztő, vagy fél kocka friss

- 1 tk só

- 3 ek cukor, de ez ízlés kérdése, lehet több is, vagy kevesebb

- mazsola vagy egyéb aszalt gyümölcs (opcionális)

- pár kanál (növényi) tej, mák, szezámmag a tetejére (opcionális)

A meleg vizet elkeverem a joghurttal és a margarinnal, vagy amit használok; kb. kézmeleg, de legalábbis langyos legyen a végeredmény. A szárított élesztőt, cukrot, sót elkeverem a liszttel, vigyázva, hogy az élesztő direktben se a sóval, se a cukorral ne érintkezzen. Ezt leginkább úgy lehet megvalósítani, hogy a tálba tett liszt egyik csücskébe teszem a sót, másikba a cukrot, harmadikba az élesztőt, s kézzel átkeverem kicsit, hogy elvegyüljenek. (Ha friss élesztőt használok, akkor azt felfuttatom a vízben, a joghurtot keverem a margarinnal/vajjal, s úgy adom őket egymás után a liszthez.) Hozzáöntöm a joghurtos-vizes keveréket, s kézzel vagy géppel addig dagasztom, míg elválik a táltól, és egy rugalmas gömböc lesz belőle. Ha túl lágy a tészta, még kis lisztet lehet hozzá adni, ha meg túl kemény, még egy kis vizet, de csak apránként. Az eleinte túl lágynak tűnő tészta pár perc dagasztás után általában 'észhez tér', szóval csak kitartóan! Beledagasztom az aszalt gyümölcsöket, és egy ruhával letakarva langyos helyen a duplájára kelesztem. Ha megkelt, átgyúrom, három felé osztom a tésztát, kukacokat sodrok belőle, s szépen összefonom. Lehet ötös, hatos, mindenféle fonásokkal is kísérletezni :-) Sütőpapíros tepsire teszem, s még egy bő fél órát kelesztem. Ha kelesztés előtt lekenem, akkor olyan kétszínű lesz, mint a mákos a fenti képen, ha csak kelesztés után (vagy semmikor), akkor egyenletesen barna lesz a héja - ez általában azon múlik, hogy hol jár az eszem sütés közben... Megszórom mákkal vagy szezámmaggal (előtte le kell kenni, különben lepotyognak a magok). A sütőt befűtöm légkeverésen 180 C-ra, az aljába egy kislábosban forró vizet teszek, s mikor már forró, beteszem a kalácsot. Kb. 1 óra alatt sül készre.

Mi házi lekvárral, mogyoróvajjal szoktuk enni, de akár magában is finom uzsonnára, tejeskávé vagy kakaó mellé.