Premissza 1: a fasírtot mindenki szereti (na jó, majdnem)
Premissza 2: mindenből lehet fasírtot csinálni (na jó, majdnem)
Konklúzió: ha nem tudom, mi legyen ebédre, akkor fasírt lesz!
Pista simán megeszik ilyen formában (ráadásul boldogan!) olyan zöldségeket, amikért amúgy annyira nincs odáig, pl. padlizsán, és annak függvényében, hogy miből van, illetve milyen köretet csinálok hozzá, lehet hétköznapi ebéd menza-stílben, főzelékkel, vagy ünneplős, mondjuk krumplipürével, meg valami fancy salátával. Klassz, nem?
Az egyetlen dolog, amit nem nagyon szerettem vele kapcsolatban, az az olajban sütőgetés volt: ha finom, ropogósat akartam, olajban kellett sütni. Volt ugyan pár recept meg trükk, ami sütőben sütve is elég jó lett, pl. ha tettem némi olajos magot a bundájába, vagy lefújtam olajspray-vel, de az a pirult íz leginkább olajban minimum kicsit átpirítva volt megvalósítható. Ami se nem gazdaságos, se nem egészséges, és még olajszag is lesz tőle a konyhában.
Figyeltétek, hogy azt írtam, hogy volt...?
Ugyanis Andrási Nóri új szakácskönyve óta két újabb fasírtrecepttel lettem gazdagabb, az egyik csicseriborsóból készül, a másik meg karfiolból.
Nem is én lennék, ha nem kezdtem volna agyonvariálni mindkettőt: a csicseriborsósat megcsináltam már kb. az összes főtt hüvelyesből, a karfiolost meg rengeteg féle főtt zöldségből. (Brokkoliból pl. egészen kiváló, ráadásul fel lehet hozzá használni a brokkoli szárát, ami amúgy nem egy dekoratív cucc.) Asszem épp itt volt az ideje, hogy kombináljam a kettőt: így született egy alap fasírtrecept, amit az épp rendelkezésemre álló főtt gabonákból, hüvelyesekből, zöldségmaradékokból el tudok készíteni.
A dolog kulcsa az állag és a fűszerezés: ha ez a kettő rendben van, akkor jó lesz a végeredmény is.
És hogy mitől lesz pirult?
Valószínűleg a hüvelyesliszttől: ahogy a kenyérnek is szép, ropogós kérget csinál, úgy lesz tőle a fasírt is guszta pirult színű és ízű - anélkül, hogy a belseje (vagy pláne az egész) kiszáradna közben.
A leginkább olyankor szeretem csinálni, mikor többféle főtt akármiből van 1-2 darab a hűtőben, de természetesen szabad frissen is elkészíteni: akkor megfőzöm az illető zöldséget/gabonát, kihűtöm, fűszerezem, összekeverem, kisütöm, kész!
Az egyetlen hátránya a dolognak, hogy egy nagyon picit hosszabb ideig készül, mint a forró olajos, mellette állós verzió, de mivel a készülési idő nagy részét egyedül tölti a sütőben, asszem ezzel együtt tudok élni.
Jöjjön tehát a recept-szerűség:
Hozzávalók:
mindenféle főtt zöldség tetszőleges kombinációban: leveszöldség, cékla, karfiol, brokkoli, krumpli... egy müzlistálkányit szoktam belőle összeszedni. Ha van 1-2 kanál főtt gabona vagy hüvelyes, az is mehet bele, de azért a zöldség legyen kb. a fele legalább. A gyökérzöldségek lehetnek sültek is, az a lényeg, hogy puha legyen, s ne ropogós. Majd a kész fasírtnak kell ropognia!
a fenti müzlistálkányi zöldséghez számítva egy nagyobb fej hagyma fele (vagy egy kicsike egész)
1-2 gerezd fokhagyma lereszelve vagy összenyomva, ízlés szerint - ez elhagyható, ha valaki nincs jóban a fokhagymával.
1 ek sörélesztőpehely - ezt is ki lehet hagyni, de nem érdemes...
só, bors
zöldfűszerek: petrezselyemzöld adja magát, de én a sárgarépa zöldjét is bele szoktam hajigálni, vagy ha van egy marék elaggott rukkolám, vagy egyéb salátafélém, azt is.
1/2 zacskó (1 tk) sütőpor
kb. 3-4 ek csicseriliszt. Ennek mennyisége nagyban függ a zöldségek víztartalmától (és mennyiségétől), szóval meg szoktam őrölni olyan 100 g-ot kb, aztán legfeljebb marad legközelebbre is belőle.
Elkészítés:
A hagymát és a zöldségeket nagyjából összevágom (nem kell túl apróra, majd a robotgép elintézi), és a sütőpor és a csicseriliszt kivételével minden hozzávalót beteszek a robotgépbe, s addig járatom, míg viszonylag apróra összevág mindent. Nem kell pépesnek lennie, de azért óriási darabok se legyenek benne.
Ha ez megvan, egy csipetnyit megkóstolok, hogy elég fűszeres-e, s ha kell, még igazítok a fűszerezésen. Ezen a ponton szoktam begyújtani a sütőt 190 C-ra (légkeveréssel).
Egy másik tálban a csicserilisztet elkeverem a sütőporral, aztán elkezdem kanalanként hozzákeverni a masszához, közben mindig alaposan átkeverve. Ezt a kavarást már csak villával szoktam csinálni, a robotgép túl gyors lenne neki, s kikeverné a sütőpor által kreált buborékokat. A végén egy viszonylag lágy, de formázható masszát kell kapnom, amiből óvatosan, nedves kézzel gombócokat tudok csinálni. (Inkább legyen lágyabb, mint keményebb, különben nagyon kiszárad sülés közben.)
A gombócokat sütőpapírral bélelt tepsire teszem, és 190 C-on (légkeveréssel) kb. fél óra alatt megsütöm.
Főzelékre feltétnek, vagy valamilyen körettel és salátával nagyon finom, de akár dobozolni is lehet, ha elvinnénk magunkkal.
Jó étvágyat!