A lila kenyér és a malom története (Mockmill 100, gluténmentes, vegán, kész lisztkeverék nélkül)

Ez most egy mesélős poszt lesz, de azért persze a végén megosztom a receptet is (és elárulom, hogy nem muszáj ám lilának lennie :-) de úgy sokkal viccesebb!).

Miután tavaly augusztusban megkaptam a gluténmentes plecsnit, kb. fél év kísérletezés után már tudtam normális, kenyér ízű, kenyér külsejű, kenyér illatú kenyeret sütni. Ennek a jelentőségét az ember csak akkor érzi át, mikor előtte fél éven keresztül nem sikerült...

Ezt a kenyérreceptet meg is osztottam itt a blogon (itt találjátok), s bár közben persze kipróbáltam ezt-azt, időről-időre visszatértem hozzá: borzasztóan egyszerű, lehet mindenhogy variálni, és tuti sikerül.

Viszont ahhoz, hogy variálhassam, többféle lisztet kellett itthon tartanom: alap a kölesliszt vagy a barnarizsliszt, de jöhetett mellé cirok, hajdina, csicseriborsó, sőt, akár gesztenye is. Ezeket a liszteket pedig be kellett szerezni - aztán meg itthon tárolni. Utóbbi azért nem volt annyira problémás - nem így a beszerzés! Bár volt egy kedvenc liszt-dealerem, ahol elég sokféle liszt kapható, kiderült, hogy a hajdinalisztjük valami sötétbarna dolog (valószínűleg pirított hajdinából csinálják, vagy nem tudom, nem sikerült kideríteni), ami nagyon lehúzza a tésztát. A barnarizslisztjük és a csicserilisztjük pedig borzasztó drága... Maradt tehát a szerte-széjjel rohangálás:

- kölesliszt, cirokliszt, tápióka keményítő és bolhafűmaghéj a lisztes cégtől

- barnarizsliszt a Tescoból

- hajdinaliszt a dm-ből

- csicseriliszt Budapestről, egy arab boltból (ott volt normális kiszerelésben, csomagolásban, megfizethető áron)

És hogy még bonyolultabb legyen, a Tesco és a dm árukészlete sajnos meglehetősen ingadozó: hol van, hol nincs az, ami nekem épp kéne. Olyankor újratervezés, vissza pár nap múlva, hátha, ha még mindig nincs, akkor jövő héten... Irtó bonyolulttá vált a dolog, és hát az élet amúgy sem túl egyszerű mostanában, ha lehet, inkább ne bonyolítsuk az elkerülhetetlenül szükségesnél jobban.

Megoldás?

Vegyünk egy MALMOT!

(Itt megjegyezném, hogy ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy malmot fogok venni, tuti azt hiszem, hogy minimum elment az esze, de legalábbis semennyire nem ismer... Az 'itthon őrlöm a liszteket frissen, bio gabonákból' nem én vagyok. Gondoltam is rá, hogy ellensúlyozásképp mondjuk műkörmöket csináltatok :D )

Tehát Pista internetre rácuppan, malmok ügyében mindent elolvas, elmegyünk egyik helyre, másik helyre, mindenhol alaposan kikérdezünk mindenkit, malmokat próbálgatunk (ez mind ilyen őrült hangos...?!), fogdosunk, stb. Majd megszületett a döntés, s egy kellemes nyári napon landolt nálunk egy Mockmill 100-as 'jószág'.

Ezzel aztán elindult a dominó: ha már van malom, akkor vegyünk kelesztőkosarat, és akkor már kéne egy olyan kenyérrecept, amiből forma nélkül is tudok klassz kenyeret sütni...

Mi több, még egy kenyérfűszer-keveréket is beszerezünk a nyaralás alatt, mert miért ne? :-)

Mivel a kiindulási alap már megvolt, csak az arányokon kellett kicsit változtatni; mondhatni egyszerű dolgom volt. Az első példányok még kicsit laposak lettek, (később meg néhány kicsit sűrűbb, mint amit szerettem volna), de szerencsére mind ehető volt azért.

S hogy hogy lett lila?

A gabonákat (hajdina, barnarizs, vöröslencse, köles) a Biorganiktól szoktam rendelni 5 kg-os zsákokban. Ezzel olyan 2-3 hónapig elvagyunk, akkor jöhet a következő adag. A múltkori rendelést viszont nem adtam le, mikor aktuális lett volna, mondván, úgyis elutazunk, ne álljon itt addig, inkább majd ha hazajöttünk. Ahogy azt Móricka elképzeli... arra érkeztünk meg, hogy raktárhiány van majdnem mindenből, amit venni szerettem volna. De sebaj, ha kevés itthon a barnarizs, van viszont fekete, használjuk azt!

Természetesen barnarizsből vagy sima fehérből is meg lehet sütni (lásd feljebb a képen), akkor normális kenyérszíne lesz - illetve a hajdinától picit szürkés, de azért nem lila...

Hozzávalók

- 180 g rizs/rizsliszt

- 180 g hajdina/hajdinaliszt

- 120 g tápióka keményítő

- 45 g bolhafűmaghéj

- 2 csapott tk só

- 1 tk cukor (az élesztőbaciknak kell, nem jó az édesítő helyette!)

- 1 tasak instant élesztő (vagy fél kocka friss)

- 580 ml víz

- fűszerek opcionálisan 1-2 teáskanálnyi, pl. köménymag vagy rozmaring, de lehet a fent említett kenyérfűszer-keverék is, ha hozzá tudtok jutni. Szerintem finom!

Elkészítés:

Ha nem liszteket használok, akkor a gabonákat megőrlöm. A bolhafűmaghéjat elkeverem a vízzel, s félreteszem kb. 15 percig állni.

A liszteket elkeverem a sóval, cukorral, instant élesztővel, aztán hozzákeverem a bolhafüves vizet, s alaposan összekeverem az egészet: ne maradjon benne száraz rész és a bolhafűmaghéj se képezzen galuskákat lehetőleg. (Ha friss élesztőt használok, azt egy kis vízben először felfuttatom, s úgy adom az összekevert lisztekhez. Ilyenkor a felfuttatásra használt vizet levonom az össz vízből, s annyival kevesebbel keverem a bolhafűmaghéjat.) Ilyenkor még folyós a tészta, de nem szabad bele több lisztet tenni, mert féltégla lesz a végeredmény, hanem csak türelem!

Ha mindent szépen elkevertem, várok egy 10 percet kb. (azalatt lehet pakolni, kávét főzni, stb.), aztán visszatérek a masszámhoz. Eddigre már egy jól gyúrható, klassz állagú kenyértészta lesz belőle, amit vizes kézzel átgyúrok, kis bucit formázok belőle, s a kilisztezett kelesztőkosárba teszem.

Letakarva, langyos helyen addig kelesztem, míg kb. másfél-kétszeresére kel, kitölti a kosarat. Ez nyáron pikpakk van (fél-háromnegyed óra), hűvösben nyilván tovább tart.

Ha kész, óvatosan átfordítom egy sütőpapírral bélelt tepsibe/sütőlapra, mintákat vagdosok a tetejébe, s beteszem a hideg (!) sütőbe. A sütőt beállítom 190 C-ra, légkeveréssel.

A hőmérséklet elérésétől számítva bő egy órát sütöm. A sütés ideje függ a sütőtől, a rizstől, a hajdinától, a víztől, a levegő páratartalmától, a tepsitől, a Hold állásától... akkor jó, ha alul megkopogtatva kicsit kong, ez úgy kb. 1 óra 10 perc szokott lenni, de volt már, hogy hamarabb kész volt, s olyan is, hogy még 10 percet rá kellett húzzak.

Rácson, konyharuhával letakarva hagyom kihűlni, s csak akkor vágom meg, ha már tutira kihűlt a közepe is, különben ragad, nyúlik, és nem finom...

fekete rizses kenyér Nóri-féle sajtkrémmel és szőlővel az ősz jegyében (sajtkrém recepthez katt a képre!)

Hűtő és minden egyéb nélkül eláll 3 napig, tovább nem próbáltam. Egy PUL-lal bélelt kenyérzsákban tartom, még a harmadik napon is ropog a héja, puha a bele... Nyami :-)