Még februárban voltam tesómékkal a Jucker Farmon, Seegräbenben, ahol azon kívül, hogy minden csodaszép volt, és oda akartam költözni, volt egy szuper étterem (ahol minden allergén ki volt írva, nem kellett embereket üldözni meg tippelgetni, és millió féle finomság közül tudtam választani), és egy cuki kisbolt is, ahol helyben termesztett zöldségeket, és helyben előállított mindenféléket árultak. Saját termesztésű zabból csinálnak zabtejet is, amit üvegpalackban árulnak, és lehet ezzel kérni a kávét az étteremben, tök jó!
Voltak még ezen kívül tészták, szárított zöldbab (!), mindenféle lekvárok, szörpök, és a nevezetes Hof Müesli is.
Persze mindenképp akartam onnan hozni Pistának valami vásárfiát: mivel lelkes müzlievő, ezért erre esett a választásom.
(Egyébként annyira lelkes, hogy kénytelen vagyok nagyüzemben gyártani a granolát - amit itthon egyszerűen müzlinek szólítunk - mert elképesztő mennyiségeket tud belőle eltüntetni... Sose hittem volna :-))
A bolti granolákra általában az a reakció, hogy 'nem rossz, de te jobbat csinálsz!', ami egyrészt klassz, mert hát milyen király érzés az, hogy az enyém a legfinomabb? :-)
Másrészt viszont néha annyira jól esne, ha nem kéne minden falatot nekem, nulláról előállítani... Nyilván a bolti granolák árát tekintve ez amúgy sem pálya, és ha még ráadásul nem is ízlik annyira, akkor inkább ne erőltessük.
Ez a Hof Müesli viszont átment a teszten, legalábbis ami az ízét illeti - az ára nyilván nem releváns, mert kb. 1000 km-re (most megnéztem, egészen pontosan 983 km-re) lakunk a bolttól, szóval bármennyibe is kerül, nem megvalósítható, hogy rendszeresen onnan szerezzük be. Kivéve persze, ha végül mégis oda költözöm :-)
Jött tehát az ötlet, hogy készítsük el itthon!
A zacskón lévő összetevőlista egészen rövid, pontosan öt dolgot tartalmaz:
- zabpehely
- szárított almakockák
- tökmag
- méz
- só
És annyira klassz, hogy még az arányokat is odaírták! Innentől persze már könnyű dolgom volt: mindent összekevertem, megsütöttem, megettük Finom lett :-)
Nyilván nem lett pont ugyanolyan, egyrészt, mert valamilyen oknál fogva nem kapni szárított almakockákat, úgyhogy almakarikát tördeltem apróra, s azt tettem bele, másrészt meg az enyém nem állt össze olyan szépen. De az íze stimmel, szóval jó lesz!
Hozzávalók:
- 150 g zabpehely (ha fontos a gluténmentesség, akkor természetesen gluténmentes zabpehely jöhet csak szóba)
- 25 g szárított almakarika
- 15 g tökmag
- 30 g méz
(a sót kihagytam)
Fontos: szokásommal ellentétben ez most nem vegán recept, mert igazi mézet tettem bele. Aki vegán, használjon nyugodtan agave szirupot, a végeredmény hasonló lesz.
Elkészítés:
Mindent alaposan összekeverek egy nagyobb tálban - kézzel a legegyszerűbb, mert a méz miatt hajlamos összeállni egy gömböcbe, de kézzel simán szét lehet morzsolgatni. Ha ez megvan, egy sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, s 180 fokon (légkeveréssel) kb. 15-20 perc alatt megsütöm.
10 perc sütés után érdemes ránézni, s átkeverni egy kanállal, hogy egyenletesen piruljon.
Ha kész, kiveszem, megvárom, míg kihűl, s csatos üvegben tárolom megevésig :-) Gondolom, egy hétig tuti elállna, de még nem volt lehetőségem kipróbálni, ahhoz sokkal nagyobb mennyiséget kéne süssek...
Jó étvágyat!