Ha létezik vegán húsleves, akkor kell, hogy létezzen vegán májgombóc is...!
A húsleves régen nem volt sose kedvencem, amolyan 'valamit visz a víz'-érzete volt, rossz esetben plusz só és csomó zsír. De ha jobban belegondolok, igazán semelyik levest se szerettem. Aztán mikor megismertem Pistát, kiderült, hogy ő viszont nagyonis leveses, neki leves nélkül nem az igazi az ebéd. Jöttek hát az ilyen-olyan levesek, és lett pár kedvencem is. Sűrűn csinálok krémlevest (a nyuszikajagépben :-)), egyéb zöldségleveseket, szökőévente grízgaluskát, és kábé soha köménymag-, lebbencs-, tarhonya- és efféle leveseket. A húsleves tökbélből is inkább a 'ne dobjuk ki, ha meg lehet enni' alapján került fel a menüre, de aztán kiderült, hogy tök finom (szó szerint! háhá :D bocs), így aztán, ha tököt veszek, mindig félreteszem a belsejét levesnek. A jó húsleveshez pedig kell valami finom levesbetét is!
Adva volt egy részről egy májkrém-ízű szendvicskrém, ami marinált tofuből készül, a színét meg egy kis cékla adja - ha adja, én van, hogy kihagyom, mert nincs itthon semmilyen formában céklám. Az íze úgy is ugyanolyan, az a klasszik, kis aranyszínű dobozban árult szoci májkrém, amiben megérzésem szerint pont ugyanannyi máj lehet, mint a vegán változatban, ugyanis teljesen ugyanolyan az íze... Nem egy kulináris magaslat, de néha jólesik, meg Pista is szokott neki örülni, hogy bár nem ehet májat, mégis májkrémes kenyérhez tud jutni.
Másik részről ott volt anyu receptje, aki sportot űz a konzerves májkrémből való májgaluska készítésből: a májkrémet prézlivel, hagymával, borssal, petrezselyemmel és tojással keveri, egy nokedliszerű valamit kap, amit aztán beleszaggat a forró levesbe, vagy forró sós vízbe, s kifőz.
Ezt a két dolgot próbáltam összekombinálni, s lett belőle egy finom levesbetét, ami emlékeztet a klasszik májgombócra, de persze azért nem pont ugyanolyan. Viszont finom ez is, és nincs benne se máj, se tojás, úgyhogy Pista is bátran eheti.
Anyué - valószínűleg a tojás miatt - kicsit lágyabb, én azt csicseriliszttel helyettesítettem, úgyhogy kézzel gombócozgatós állagú lett az alapanyag, de a végeredmény ugyanolyan állagú, mint anyué.
Hozzávalók: a májkrémes alaphoz: - 1 csomag lidl marinált tofu (vagy natúr tofu, de akkor több szójaszósz és egyéb fűszer kell bele) - 2 ek sörélesztőpehely - 2 tk szójaszósz - 1 tk majoranna - só, bors - céklalé, vagy kis kocka főtt cékla (opcionális, ettől lesz rózsaszín, de az íze nem érződik) Ezeket mind robotgépbe teszem, s krémesítem. Ha májkrémnek akarjuk enni, szoktam bele kis mustárt tenni, de most gombóc lett belőle, szóval a mustárt kihagytam. a gombóchoz: - a fenti májkrém - 2 ek prézli (ha nem házi készítésű kenyérből saját darálású, akkor érdemes megnézni az összetevőket, értek már kellemetlen meglepetések...) - 1 ek csicseriborsóliszt - 1/2 fej hagyma apróra vágva - 1 csokor petrezselyem apróra vágva - só, bors, ha még szükséges - ezt nyugodtan meg lehet kóstolni, nincs benne semmilyen nyers 'állat', szóval úgy a legegyszerűbb belőni az ízesítést. Összekeverek mindent egy villával, vizes kézzel kb. cseresznye-méretű gombócokat formálok belőle, s vagy egy kis külön vett levesben, vagy egyszerűen sós vízben kifőzöm. (Azért főzöm külön, hogy ha netán szétfőne, ne másszon széjjel az egész adag levesben, s lehessen még korrigálni. Ha nagyon szét akarna főni, még egy kis csicseriliszttel meg lehet fogni.)
Rászedem a forró levest, és örülök, hogy milyen klassz vasárnapi ebédet sikerült összehoznom :-)