Mint azt már az előző kenyeres bejegyzésekben is írtam, az elmúlt huszonpár évben nagyon megszerettem a kenyeret, enni is, meg sütni is. Ahogy a kis ragacsos gömböcből egy ropogós héjú, illatos vekni lesz...! A saját kenyerem úgy variáltam, ízesítettem ahogy nekem tetszett, csinálhattam zsemlét, kiflit, mikor épp mihez volt kedvem. Tudtam, hogy mi van benne (hello tejsavópor, lisztkezelőszer és tsai!), és biztos volt, hogy frissen jutok hozzá. Aztán jött a gluténmentesség...
Kb. fél évembe telt, mire sikerült egy olyan kenyérreceptet összehozni, amivel nagyjából meg vagyok elégedve: eléggé variálható, ezzel együtt nem túl bonyolult, 10-ből 10-szer sikerül, és a befektetett meló (és pénz) arányban van a végeredménnyel. Hozza a 'kis gömböcből illatos vekni'-élményt, és finom: frissen is, pirítva is, melegszendvicsnek is. De ez nem ment se gyorsan, se zökkenőmentesen, s mikor decemberben az egyik barátnőm átküldött egy linket, miszerint Posta Reni gluténmentes, vegán kenyérsütő workshopot tart, az idők járásának megfelelően online, gondoltam, na, ezt még megpróbálom! Aztán ha így se, akkor kész, befejeztem. (Arra vonatkozólag, hogy ez utóbbi esetben mit fogok enni, nem voltak terveim.) Murphy törvényeinek megfelelően aztán befizettem a workshopot, majd pár hétre rá meglett a tuti kenyérrecept :-) De úgy voltam vele, ártani tuti nem fog, lássuk, mit lehet belőle tanulni!
Mivel a workshop online volt, mindenki otthon sütött a saját konyhájában. Kaptunk előre egy bevásárlólistát, s le tudtuk tölteni előző nap a receptet - ne közben kelljen ide-oda szaladozni.
Ami nagyon tetszett, hogy
nem használ kész lisztkeverékeket!
Sose értettem, mi a pláne abban, ha előre összekeverik nekem a különböző alapanyagokat... (A legkevésbé érthető amúgy, mikor különböző lisztkeverékeket kevernek össze receptkeben, mondjuk egy kis emilyen márkájú kenyérliszt-keverék, meg hozzá egy másik márkából az univerzális keverék, és még a harmadik márkából tudomisén, süteményliszt-keverék. Nem lenne sokkal egyszerűbb eleve alapliszteket kevergetni...? Na mindegy, nem kell nekem mindent érteni. :-))
Méricskéltünk, kevertünk-kavartunk-dagasztottunk.
Közben Reni elmutogatta a saját alapanyagait, elmesélte, mit mivel lehet csereberélni, alapvetően mire kell odafigyelni GM kenyérsütés közben, és itt ért az év legnagyobb meglepetése: a hajdinaliszt nem AZ a hajdinaliszt, amit én annak vettem! Nemcsak én csodálkoztam, hanem mindenki más is: az én hajdinalisztem tök sötét, mint egy sötét rozsliszt, a többieké meg világos, majdnem mint a sima búzaliszt... Egyikünk se tudta, hogy nem csak olyat árulnak, amilyet vett :-) (Ezügyben írtam egyébként a cégnek, ahonnan vettem; azt a választ kaptam, hogy nem tudják, ők mindig ilyet árultak csak, illetve a saját termékeiket - tésztafélék, lisztkeverékek - is ugyanezzel a hajdinaliszttel csinálják. Szóval ezek után a hajdinalisztet máshonnan fogom beszerezni sajnos, pedig tök jó, hogy a világon MINDENBŐL árulnak liszteket, még vöröslencséből is... és normális, kilós kiszerelésben.)
Ami a technikai részleteket illeti, csomó mindenre magam is rájöttem a fél év kísérletezés alatt (kivéve ugye a hajdinalisztet), de mennyire klassz lett volna, ha ezeket valaki mindjárt az elején elmondja, hogy ne egyedül kelljen rájönnöm! Pl. hogy kezdőként érdemes inkább kisebb zsemléket sütni, mert úgy könnyebben átsül a tészta, és hogy a tetején a bevágások nem csak esztétikai célokat szolgálnak...
Míg a tésztánk kelt, Reni elmesélt ezt-azt a gluténmentességről: milyen tünetek esetén kezdjünk gyanakodni, mire kell odafigyelni vásárláskor, ilyesmik.
Kaptunk tippeket a különböző gabonák elkészítéséhez, felhasználásához - mármint nemcsak a kenyérsütésen belül, hanem egyébként.
Megmutogatta, mik azok az alapanyagok, amiket ő használ, s beszélt egy könyvről is, ami érdekes lehet annak, aki szeretne jobban elmélyedni a témában. (Ő paleozik, tehát tojást és húsféléket eszik, de tejet és gluténtartalmú gabonákat nem.)
Időközben megkelt a tésztánk, s jöhetett a formázás! Itt már több, mint gyanús volt, hogy az én cipócskáim nem pont olyanok lesznek, amilyennek 'hivatalosan' lenniük kéne...
A sütést már nem vártuk végig közösen, de volt még egy kis idő kérdezni: előkerültek a 'mit, mivel, mi helyett' kérdések, én is megmutattam a sötét színű hajdinámat :-) és felmerültek egészségügyi témák is. Ki-ki megoszthatta tapasztalatait, aztán elbúcsúztunk, de nem végleg: a facebook csoportban még megmutattuk egymásnak másnap, milyenek lettek a kenyérkék. (A többieké szebb, de az enyém se rossz - szerencsére szeretem a rozskenyeret :-))
A workshop után megkaptuk e-mailben az egész workshop felvételét, illetve egy rövidebb videot csak a sütésről - ezek, az előzőleg kiküldött recepttel (aminek amúgy két verziója is volt, hogy mindenki megtalálja a saját diétájának megfelelőt) szerintem elég jó útmutatás annak, aki nálam szerencsésebb, s mindjárt az elején eljut workshopra... Ezzel együtt nekem is tök hasznos volt, még úgy is, hogy már megvan a szívemcsücske kenyérrecept.
Mindenesetre szerzek majd VILÁGOS hajdinalisztet, s megsütöm a receptet mégegyszer, a workshopon tanultakat hasznosítva pedig asszem belevágok a kifli kikísérletezésébe! Majd jövök az élménybeszámolóval, meg persze a recepttel, ha sikerrel jártam.