A fonott kalács tésztája hagyományosan egy rugalmas, foszlós, édes kelttészta. Attól lehet fonni, hogy jó rugalmas, és mivel van benne egy csomó cukor, meg fehér liszt, tej, vaj, kisütés után finom, édes, foszlós lesz. Ezt glutén-, tej- és tojásmentesen előállítani, ráadásul háztartási körülmények között, sőt, lehetőleg anélkül, hogy teleraknám keményítővel és varázsszerekkel.... mondhatni, nem egyszerű.
Ezzel együtt a tészta ízre, állagra elég hamar összejött, már 'csak' a fonást kellett megoldanom: ha fonható a tészta nyersen, kisülve féltégla lesz. Ha azt akarom, hogy puha legyen, akkor viszont nem lehet fonni... (Vagyis lehet, hogy lehet, de nekem eddig nem sikerült.) Persze nyilván nem egyben nyeljük le, szóval a formája mindegy is lehetne akár, de aztán az egyik külföldi oldalon találtam egy barchesz-receptet, ahol a fonás utánzását úgy oldották meg, hogy a tésztából kis gömböcöket csináltak, s azt rakták egy kerek edénybe. Kisülve tök jól nézett ki! Nyilván minél kisebb a gömböc, annál szebb lesz a végeredmény; részemről 8 gömböccel (és az azok által kreált formával) teljesen ki tudok egyezni. Úgyse egyben nyeljük le, ugyebár... :-)
Ez a kalács most aszalt meggyel és mákkal készült, de működik a recept mazsolával, mák nélkül is, vagy kevesebb cukorral, húsvéti sós(abb) kalácsként. A hozzávalók sora sem vészesen hosszú, és szerintem így az igazi: szép piros, édes, puha! A csicseriliszttől ne ijedjetek meg, nem lesz falafel-íze! Miután Andrási Nóri kiposztolta a vöröslencsés cipó receptjét, kipróbáltam először kenyérben (gondolván, hogy hüvelyes-hüvelyes, csicserilisztem van, vöröslencse nincs), és nagyon tetszett, amit a kenyérrel csinált: gyönyörű kérge sült a szokásos, gluténmentes sápkóros kéreg helyett, valamint puhább lett a bele tőle. (Itt megtaláljátok az alap kenyérreceptet és a csicserilisztes verziót is.) Gondoltam, a kalácsnak se fog ártani egy kis turbózás.
A klasszik kalácsból a tejet növényi tejjel, a vajat pedig margarinnal helyettesítettem. Utóbbit ki lehet hagyni, ha muszáj, de már szegény kalácson úgyis annyit változtattam, hogy a saját anyukája se ismerne rá, szóval úgy voltam vele, legalább valamelyest hasonlítson. Ezért is van benne csomó cukor, semmi egészséges alternatíva :-) Ha nem ehettek cukrosat, akkor persze lehet (hőstabil) édesítővel csinálni, viszont az élesztő jobban működik, ha valami cukrot is talál magának, szóval érdemes egy fél teáskanálnyival megkínálni.
Nem, nem lesz PONT UGYANOLYAN, de elég jól hozza az élményt reggelire, egy kávé mellé... :-)
Nos elég is ennyi rizsa, jöjjön a recept:
:Hozzávalók egy fél kilós kalácskához:
- 60 g tápiókaliszt
- 150 g kölesliszt
- 30 g csicseriborsó liszt
- 20 g útifű maghéj
- 40 g cukor
- csapott mokkáskanálnyi só
- 4 g instant élesztő (ez fél tasak kb, de lehet helyette negyed kocka friss is)
- pár csepp vaníliakivonat
- egy marék aszalt meggy vagy mazsola (elhagyható)
- 300 ml (növényi) tej + egy kicsi a kenéshez
- 30 g olvasztott margarin
- mák a tetejére (elhagyható)
Kelleni fog ezen felül még egy feles (kb. arasznyi hosszú), keskeny kenyérsütő forma (az enyém picit nagyobb, mint az ideális, ezért laposabb a kalácsom) - akkora legyen, hogy jó szorosan legyenek benne a gombócok - meg sütőpapír. Szilikonos formával utóbbi megúszható, de nekem nincs. És persze sütő!
Elkészítés:
Összekeverem a száraz hozzávalókat egy tálban. Ha instant élesztőt használok, az is mehet a szárazakhoz, ha frisset, akkor azt a növényi tejben oldom fel, szóval akkor az a nedvesekhez kerül. Egy másik tálban meglangyosítom a tejet és a margarint, hogy utóbbi elolvadjon, s hozzáadom a vaníliakivonatot (meg ugye az élesztőt, ha friss). Ne legyen forró, csak kézmeleg, nehogy kinyiffanjanak az élesztőgombák! Összekeverem a szárazakat a nedvesekkel: ekkor még egy viszonylag folyékony dolog lesz belőle, de semmi gáz, pár perc alatt az útifűmaghéj megszívja magát, és kezelhetővé válik. (Azalatt el lehet pl. pakolni, vagy inni egy kávét, esetleg megnézni, hogy nő a kertben a fű.) Ha esetleg még 10 perc múlva is erősen folyékony lenne, mehet hozzá még egy icipici kölesliszt, de szerintem nem fog kelleni. Nehogy végül féltégla legyen belőle!
Nedves kézzel átgyurmázom, és valahány gombócot csinálok belőle. Minél több a gombóc, annál szebb lesz a végeredmény, de már nyolccal is teljesen vállalható :-)
A gombócokat belesorakoztatom a papírral bélelt kenyérsütő formába, valahogy így:
Meleg helyen, ruhával letakarva addig kelesztem, míg szépen megdagadnak, aztán lekenem egy kis növényi tejjel, megszórom mákkal, s mehet a hideg (!) sütőbe.
A sütőt felcsavarom 190 fokra (légkeveréssel), beteszek az aljába egy kislábos vizet, és a hőmérséklet elérésétől számítva 50 percig sütöm a kalácsomat. Mivel minden sütő más és más, az 50 perc (sőt a 190 fok se) nem szentírás - figyeljétek, hogy nehogy megégjen, s ha nagyon pirulna, érdemes letakarni egy kis alufóliával, vagy lejjebb venni a hőfokot.
Ha letelt az idő, kiveszem, pár percig pihentetem, aztán lefejtem róla a sütőpapírt, s ruhába tekerve, lehetőleg rácson hagyom teljesen kihűlni.
A kóstolással sajnos muszáj kivárni, hogy rendesen kihűljön, de érdemes: frissen is finom, de másnapra se szárad ki - tovább még a kevésbé sikerült korábbi verziókat se tudtam tesztelni, mert elfogytak :-)
Jó étvágyat!
Comments