A tarlórépa főzelék régi kedvenc: finom is, gyorsan kész is van. Minden ősszel örültem, mikor megláttam a piacon az első tarlórépákat, s többen is kérdezték, hogy de hát miért nem termesztek...? Tök egyszerű, igénytelen növény, pikpakk megvan; mint a neve is jelzi, aratás után szokás ültetni, szóval mikor már amúgyis kiürült a veteményes, mehet bele a tarlórépa. Ha megcsípi a fagy, elvileg még finomabb, de ezt még nem volt lehetőségem kipróbálni. Ugyanis a tarlórépa-termesztés meglehetős akadályba ütközött, nevezetesen, hogy
nem kaptam magot!
Mikor kérdeztem a boltban, hogy mizu, azt mondták, azért nem árulják, mert nem veszi senki. (Jó fej voltam, s nem kérdeztem meg, hogy ha nem árulják, akkor hogy venné bárki is...?! ugyebár.) Lehetett volna netről rendelni, de többe került volna a szállítás, mint a vetőmag maga, úgyhogy jópár évig maradt a piacos tarlórépa-beszerzés. Nem egy drága dolog, szóval jól elvoltam vele. Aztán tavaly télen már alig volt a piacon is (biztos ők se kaptak magot... :-D) úgyhogy
tesóm hathatós segítségével - és némi svájci importtal - idén sikerült végre belevágni a tarlórépa-termesztésbe.
Nem nagyon csináltam vele semmit, s nő, mint a bolond, szóval asszem, ez egy nekem való növény lesz :-)
Ehető nyersen is, 'pici korában' leginkább a retekhez hasonlít az íze, aztán amikor már olyan öklömnyi, akkor jobb megfőzni. (Ha meg még nagyobbra növesztjük, akkor szépen ki lehet faragni, keressetek rá a Räbeliechtli kifejezésre google-ban!) Rossz esetben, ha hagyjuk megöregedni, fás tud lenni, meg pudvás. Akkor sincs vész, krémlevesnek még mindig jó lesz, de azért én jobban szeretem a teniszlabányi méretűeket.
Lehet belőle főzelék, krém- vagy sima leves, sőt, elvileg töltött karalábé-szerűen is elkészíthető, de arra még nem volt érkezésem.
Nálunk mostanában kezd akkorára megnőni, hogy már lehet belőle főzni, úgyhogy gyorsan ki is próbáltuk, főzelék lett belőle. A fagyóból előkotort maradék falafellel ettük, de bármilyen főzelékfeltét jó hozzá: pirított tofu, (maradék) fasírt... A pörköltesebb dolgok szerintem nem annyira, de nyilván ízlés kérdése.
Hozzávalók 2-3 adaghoz:
- 2 db, kb. ökölnyi méretű tarlórépa
- fél fej hagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 dl tejszín (diéta és preferenciák függvényében házi, bolti, növényi, tehén, de semmiképp sem édesített!)
- 2 ek liszt (barnarizslisztet használtam, mert az részint gluténmentes, részint villámgyorsan keveredik, s nem lesz csomós, de kinek-kinek ízlése és diétája szerint)
- 1 kis csokor petrezselyem
- só, bors
- 1 kanál olaj vagy valamilyen zsiradék (opcionális, ha teljesértékűre törekszik valaki, akkor ez nyilván nem játszik)
Elkészítés:
A tarlórépák levelét levágom, de nem dobom ki! Jó lesz Andrási Nóri gaz csorba levesébe vagy a zöld tésztaszószhoz (könyvről bővebben itt írtam). Currybe, tofurántottába is bele lehet keverni, sőt, a medvehagymás mintájára szendvicskrém is lehet belőle. (Felhasználáskor a vastag száráról letépkedem a leveleket; a szár nem finom, túl rostos.)
Nos tehát tarlórépa: a gumókat meghámozom, megmosom, dobókockányi darabokra vágom.
A hagymát és a fokhagymát is összeaprítom, minél kisebbre (a fokhagymát össze is lehet nyomni, de utálom mosogatni a fokhagymanyomót, szóval marad a reszelés vagy a késsel aprítás), s megpirítom.
Beleteszem az edénybe a felkockázott tarlórépát is, felöntöm annyi vízzel, amennyi épp ellepi, sózom, borsozom, és addig főzöm, míg egy villát könnyen bele lehet szúrni (kb. 15 perc). Vigyázni kell, hogy nehogy szétfőjön, mert akkor szivacsos pampuskává válik... (Ha véletlen mégis sikerült szétfőzni, akkor programváltozás: botmixer, és krémleves lesz belőle. Been there, done that... :-D)
Míg fő, elkeverem a tejszínben a lisztet, összevagdosom apróra a petrezselymet, s mikor megfőtt, behabarom. Forralok még rajta egyet (nem agyonfőzni! lásd feljebb), beleszórom a petrezselymet is, lezárom a gázt, és kész is.
Kertbe kimászkálással együtt mindenestől bő fél óra alatt van kész nagyjából, szóval ideális sietős napokra.
Jó étvágyat!