Mióta megjártam Horváth Judit kenyérsütő workshopját, lelkesen sütöm a kenyereket, amik rendszerint igen jól is sikerülnek, hála Istennek (meg Juditnak :-)). Ezzel nincs is semmi gond: megsütöm, esszük nagy lelkesedéssel, mindenféle recepteket kreálok, új ízekkel kísérletezem... De aztán a végén mindig marad egy-két szeletnyi, ami ahhoz kevés, hogy egy komplett vacsi legyen belőle, tehát sütök újat.
És ki akar 'múltkori' kenyeret enni, mikor ott a friss? Na ugye, nyilván senki.
Ezeket a kenyérvégeket, meg kiflicsücsköket és egyebeket rendszerint hánytorgatom még pár napig, aztán mikor már (ismerősöm kislányának szavaival élve) 'diót lehetne törni vele', átkerül a kosárkába, hogy majd prézli legyen belőle.
Aztán egyszercsak szembejött egy jó régi sajttorta recept, aminek a tésztája darált kekszből volt, amiről beugrott, hogy
ha darált kekszből lehet tortaalap, akkor miért ne lehetne darált kenyérből?
A gondolatot tett követte, majd egy kevésbé s egy jobban sikerült süti után - három a magyar igazság! - itt a legfinomabb verzió!
Az alapot természetesen lehet cifrázni: margarin helyett kókuszzsírt vagy mogyoróvajat használni (az arányokat lásd a receptben), de finom bele egy kis darált dió is. Cukor helyett datolyával még kevésbé lenne egészségtelen, de egy idő óta nincs itthon datolya (majd nemsokára veszek), úgyhogy ezt még nem volt érkezésem kipróbálni. De rajta vagyok!
A töltelék bármilyen leveses gyümölcsből készülhet: az alma, körte adja magát így ősszel, de el tudom képzelni nyáron friss (télen meg fagyasztott) bogyós gyümölcsökkel vagy meggyel is. A lehetőségek száma végtelen, kísérletezzetek!
Én most egy őszi, klasszik almás verziót hoztam, íme:
Hozzávalók egy 22 cm átmérőjű piteformához:
- 300 g száraz (vagy legalábbis szikkadt) kenyér
- 60 g margarin / 60 g mogyoróvaj / 45 g kókuszzsír
- 2 ek cukor
- 1 tk bolhafűmaghéj
a töltelékhez:
- 250 g alma (megtisztítva ennyi) vagy körte, bogyós gyümölcs, stb (lásd feljebb)
- 1 tk almás sütemény fűszerkeverék, vagy egy kis fahéj, szerecsendió, gyömbér, őrölt szekfűszeg
- 1/2 citrom reszelt héja + 2 tk citromlé (opcionális)
- 2 tk bolhafűmaghéj
- egy kis mazsola és/vagy durvára aprított dió (opcionális)
Elkészítés:
A kenyeret a robotgép reszelő feltétével összedarálom. Lehet diódarálóval is, vagy ha nem annyira száraz, az apírtó is elviszi. Beleteszem a bolhafűmaghéjat és a cukrot s alaposan átkeverem. Beleteszem a robotgép tartályába, nagyobb darabokban hozzáteszem a margarint/belekanalazom a mogyoróvajat, s addig 'robotolom', míg egy nedves homok-állagú dolgot kapok.
A sütőt befűtöm 180 C-ra (légkeveréssel).
A piteformát kibélelem egy sütőpapírral, s jó alaposan belenyomorgatom a kenyérmorzsát. A legegyszerűbb vizes kézzel vagy egy pohár aljával nyomkodni: igyekszem egyenletes felületet képezni.
Beteszem a sütőbe 10 percre sülni, s addig összeállítom a tölteléket.
Az almát lereszelem, fűszerezem, belekeverem a citromot, bolhafűmaghéjat, mazsolát, miegyebet, s kézzel jó alaposan összegyurmázom.
Ha lejárt a 10 perc, kiveszem a sütőből a sütialapomat, egyenletesen eloszlatom a tetején az almás tölteléket (óvatosan, mert forró!), s visszateszem még kb. 30 percre sülni. A sütési idő függ a sütőtől, a gyümölcs nedvességtartalmától és kb. mindentől, szóval érdemes 25 perc után ránézni, és akkor kivenni, mikor már megszilárdult a töltelék, de még nem szenes a pereme... :-)
Csak akkor vágom meg, mikor már kihűlt, különben atomjaira hullik... Ideális esetben csak másnap. De megéri a várakozást, mert egy nagyon finom, fűszeres-illatos süti lesz a jutalmam a délutáni kávé mellé.
Jó étvágyat!
Comments