Mióta megjártam Horváth Judit kenyérsütÅ‘ workshopját, lelkesen sütöm a kenyereket, amik rendszerint igen jól is sikerülnek, hála Istennek (meg Juditnak :-)). Ezzel nincs is semmi gond: megsütöm, esszük nagy lelkesedéssel, mindenféle recepteket kreálok, új Ãzekkel kÃsérletezem... De aztán a végén mindig marad egy-két szeletnyi, ami ahhoz kevés, hogy egy komplett vacsi legyen belÅ‘le, tehát sütök újat.
És ki akar 'múltkori' kenyeret enni, mikor ott a friss? Na ugye, nyilván senki.
Ezeket a kenyérvégeket, meg kiflicsücsköket és egyebeket rendszerint hánytorgatom még pár napig, aztán mikor már (ismerősöm kislányának szavaival élve) 'diót lehetne törni vele', átkerül a kosárkába, hogy majd prézli legyen belőle.
Aztán egyszercsak szembejött egy jó régi sajttorta recept, aminek a tésztája darált kekszből volt, amiről beugrott, hogy
ha darált kekszből lehet tortaalap, akkor miért ne lehetne darált kenyérből?
A gondolatot tett követte, majd egy kevésbé s egy jobban sikerült süti után - három a magyar igazság! - itt a legfinomabb verzió!
Az alapot természetesen lehet cifrázni: margarin helyett kókuszzsÃrt vagy mogyoróvajat használni (az arányokat lásd a receptben), de finom bele egy kis darált dió is. Cukor helyett datolyával még kevésbé lenne egészségtelen, de egy idÅ‘ óta nincs itthon datolya (majd nemsokára veszek), úgyhogy ezt még nem volt érkezésem kipróbálni. De rajta vagyok!
A töltelék bármilyen leveses gyümölcsbÅ‘l készülhet: az alma, körte adja magát Ãgy Å‘sszel, de el tudom képzelni nyáron friss (télen meg fagyasztott) bogyós gyümölcsökkel vagy meggyel is. A lehetÅ‘ségek száma végtelen, kÃsérletezzetek!
Én most egy Å‘szi, klasszik almás verziót hoztam, Ãme:
Hozzávalók egy 22 cm átmérőjű piteformához:
- 300 g száraz (vagy legalábbis szikkadt) kenyér
- 60 g margarin / 60 g mogyoróvaj / 45 g kókuszzsÃr
- 2 ek cukor
- 1 tk bolhafűmaghéj
a töltelékhez:
- 250 g alma (megtisztÃtva ennyi) vagy körte, bogyós gyümölcs, stb (lásd feljebb)
- 1 tk almás sütemény fűszerkeverék, vagy egy kis fahéj, szerecsendió, gyömbér, őrölt szekfűszeg
- 1/2 citrom reszelt héja + 2 tk citromlé (opcionális)
- 2 tk bolhafűmaghéj
- egy kis mazsola és/vagy durvára aprÃtott dió (opcionális)
ElkészÃtés:
A kenyeret a robotgép reszelÅ‘ feltétével összedarálom. Lehet diódarálóval is, vagy ha nem annyira száraz, az apÃrtó is elviszi. Beleteszem a bolhafűmaghéjat és a cukrot s alaposan átkeverem. Beleteszem a robotgép tartályába, nagyobb darabokban hozzáteszem a margarint/belekanalazom a mogyoróvajat, s addig 'robotolom', mÃg egy nedves homok-állagú dolgot kapok.
A sütőt befűtöm 180 C-ra (légkeveréssel).
A piteformát kibélelem egy sütÅ‘papÃrral, s jó alaposan belenyomorgatom a kenyérmorzsát. A legegyszerűbb vizes kézzel vagy egy pohár aljával nyomkodni: igyekszem egyenletes felületet képezni.
Beteszem a sütÅ‘be 10 percre sülni, s addig összeállÃtom a tölteléket.
Az almát lereszelem, fűszerezem, belekeverem a citromot, bolhafűmaghéjat, mazsolát, miegyebet, s kézzel jó alaposan összegyurmázom.
Ha lejárt a 10 perc, kiveszem a sütőből a sütialapomat, egyenletesen eloszlatom a tetején az almás tölteléket (óvatosan, mert forró!), s visszateszem még kb. 30 percre sülni. A sütési idő függ a sütőtől, a gyümölcs nedvességtartalmától és kb. mindentől, szóval érdemes 25 perc után ránézni, és akkor kivenni, mikor már megszilárdult a töltelék, de még nem szenes a pereme... :-)
Csak akkor vágom meg, mikor már kihűlt, különben atomjaira hullik... Ideális esetben csak másnap. De megéri a várakozást, mert egy nagyon finom, fűszeres-illatos süti lesz a jutalmam a délutáni kávé mellé.
Jó étvágyat!