Az egyik kedvenc bloggerem az USAban lakik, nyolc (!!) gyereke van, és isteni(nek kinéző) kovászos mindenségeket csinál. Meg persze főz, befőz, állatokat tart, kertészkedik, dekorálja a házát kívül-belül, rendezkedik - plusz ugye blogol. És online kurzusokat tart. Rejtély, hogy hogy van mindenre ideje...
Nekem nyolc gyerekem ugyan nincs, de van egy üveg kovászom a hűtőben (vagy a pulton, mikor hol), úgyhogy tök sokat segítenek a receptjei és a videoi abban, hogy tudom a legjobban kihasználni az időmet mindenféle finomságok alkotására.
A receptjei többségét sajnos nem tudom egy az egyben átvenni, tekintve, hogy ő sima búzaliszttel süt, de inspirációnak klassz, illetve nagyon szeretem az összefoglaló posztjait is, amikor elmondja, hogy időzíti a tennivalóit egymáshoz képest, hogy mindenre jusson ideje - aludni is... (Néha ezzel problémáim vannak, nevezetesen, hogy annyi mindent szeretnék csinálni, hogy egyszerűen kifutok a napból, és este 10kor még a konyhában balettezem a sütő és a konyhaasztal között. Hosszú távon nem jó ötlet.)
Mióta voltam Juditnál workshopon, és Lisa receptjeit is nézegetem, valahogy nagyobb önbizalommal vágok bele a kísérletezésbe: jobban látom, milyennek kéne lennie a tésztának, s addig tudom alakítani, míg már az első sütés is jó lesz - sokszor csak az ízesítésen kell változtatni, mire kialakul a végső recept.
Ez is egy ilyen kenyér: kellett kicsit trükközni a fűszerek és a narancs arányán, de a legeslegelső is finom volt, azóta meg ugye ez csak fokozódott :-)
Az egyetlen, amit sajnálok, hogy illatokat nem tudok fotózni...
Sülés közben ugyanis instant karácsonyi hangulatot teremtett a konyhában, ami a reggelinél az ízében teljesedett ki. Még egy kis havazás mellé, és meg is vagyunk!
(Valaki nem tudna nekem egy kis havat intézni az örökös eső helyett? Előre is köszönöm.)
Mivel puha, világos belű kenyeret akartam csinálni, ezért köles- és zablisztet használtam, de a fűszerezés 'ellopható' bármilyen kenyérhez, nincs kőbe vésve, hogy csak ezzel a recepttel készülhet.
A narancsból a héját is felhasználtam, szóval fontos, hogy kezeletlen héjú, bionarancsot vegyetek - a gombairtószer kenyérbe sütve sem finom.
Hozzávalók:
200 g aktív kovász
200 g kölesliszt
100 g zabliszt
30 g útifűmaghéj
1 bionarancs leve és reszelt héja ezt mindig, mindenki így írja, és aztán az ember fogja, kifacsarja a levét, és utána döbben rá, hogy ja, a héja is kellett volna... szóval előszöris a héját lereszeljük, s aztán a csavarás!
1 tk. őrölt gyömbér
1 tk. őrölt kardamom
1 tk só
1 marék aszalt vörösáfonya
Elkészítés:
A liszteket összekeverem, s félreteszek belőle 150 g-ot. A fennmaradó 150 g-ot elkeverem a kovásszal és 150 g vízzel, s lefedve 2 (-3-4) órát pihentetem. (Én rendszerint csak kb. 2-t, de hidegben nem tilos tovább is hagyni fermentálódni.)
A narancs héját lereszelem, félreteszem, s kifacsarom a levét. Beleteszem egy mércés pohárba, felöntöm annyi vízzel, hogy összesen 300 ml legyen, s belekeverem az útifűmaghéjat. Félreteszem pihenni kb. 1 órát.
A félretett 150 g lisztbe belekeverem a sót, a fűszereket, meg a reszelt narancshéjat.
Ha az összes pihentetési móka lejárt, mindent összekeverek mindennel, beleszórom az aszalt áfonyát is, s jól összegyurmázom az egészet. Ilyenkor még erősen ragacsos, úgyhogy még félreteszem fél órára, aztán már jó lesz. Átgyúrom, bucit formázok belőle, s kelesztőkosárba teszem (vagy bármilyen random kosárba, aminek jó a mérete, s ki tudom bélelni egy kicsit meglisztezett konyharuhával).
Kb. másfélszeresére kelesztem - ez úgy 4-5 órát szokott nekem igénybe venni, de ez hőmérsékletfüggő, szóval fél szemet rajta tartani, nehogy túlkeljen!
Befűtöm a sütőt 220 C-ra (légkeverésen), a kenyeret egy sütőpapíros lapra borítom, mintákat vágok bele (hogy szép legyen, meg hogy ki tudjon belőle szabadulni a fölös nedvesség), és ha felmelegedett a sütő, beteszem. Fél órát sütöm ezen a hőfokon, aztán lejjebb veszem 180 C-ra, és még kb. 45 percig sütöm.
Rácson hagyom kihűlni, és igyekszem csak akkor megvágni, mikor már tényleg szobahőmérsékletűre hűlt...
A végeredmény egy különleges, fűszeres, de nem édes kenyér lesz: nagyon finom magában, Andrási Nóri-féle krémsajttal, de persze mogyoróvajjal és lekvárral is megállja a helyét.
A bele puha, a héja ropog - mi egyebet várhatna el az ember egy kenyértől? :-)
Egy konyharuhába csavarva a konyhapulton eláll 3 napig - tovább sajnos nem volt lehetőségem tesztelni, mert elfogyott. A többi kenyerem tapasztalatai alapján viszont azt mondanám, 4-5 napig simán okés. Azalatt azért egyétek meg :-)
Jó étvágyat!