Mint már bizonyára észrevehettétek, több okból is igyekszem maradék nélkül (vagy adott esetben épp, hogy maradékkal) főzni, és ezek közül csak az egyik a környezetvédelem. Sokkal közvetlenebb ok a családi költségvetés és a szabadidőm 'védelme': ha mindent felhasználok a konyhában, ami ehető, akkor olcsóbban kijön a kaja és több pénz marad másegyébre (mondjuk kávézni), és ha sikerül átmentenem valami maradékot egy másik étkezésre, akkor kevesebbet kell főznöm, s több időm marad másegyébre. Mondjuk kávézni... :-) Ráadásul, ha már annyit dolgoztam a kertben, csak nem fogom elpocsékolni a termést...! (Kis összefoglaló a meglepő módon ehető, de finom zöldségrészekről ebben a bejegyzésben.)
Még tavaly ősszel mutatta barátnőm a NÉBIH fenti címet viselő kampányát, és ezen belül a Háztartási élelmiszerhulladék mérés felhívást, hogy ha van kedvem regisztráljak! Hátha megtudok valamit arról, mennyire sikerül a hétköznapokban a maradéknélküliség elvét megvalósítanom, illetve esetleg hasznos tanulságokat is levonhatok a jövőre vonatkozólag. Persze ezt a hulladék méregetést bármilyen random időpontban csinálhatnám, aztán elemezgethetném magamnak, hogy mit, miért dobtam ki épp, de nem vagyok egy római jellem, szóval nekem jobb, ha van némi noszogatás és határidő. Nem mellesleg ők most fel tudták használni az adataimat a felmérésükhöz, tehát mindenki jól járt: én is kaptam egy keretet a kísérletemhez, s levonhattam a következtetéseimet, és NÉBIHék is hozzájutottak az információhoz, amire szükségük volt. Win-win! (Érdemes egyébként ránézni a kampány honlapjára, vagy akár követni a facebook oldalukat, érdekes cikkek, tippek, ötletek vannak fent.)
Így aztán egy kellemes őszi napon fogtam, kitöltöttem egy Google Formot, és belevetettem magam a kalandba!
Kezdetnek kaptam egy cuki csomagot: volt benne egy tök szép füzet, ami túl szép volt ahhoz, hogy a szemeteket vezessem benne, szóval félretettem, és inkább majd a menüterveket fogom bele írogatni. Ezen kívül kaptam egy klassz vágódeszkát, egy kis zsákot vásárláshoz, egy hűtőhőmérőt (rögzíteni kellett a hűtő hőmérsékletét is), egy füzetet az élelmiszer hulladékkal kapcsolatban: mi az, honnan lesz, miért nem jó, és mit tehetünk ellene? valamint egy hűtőmágnest komposztálással kapcsolatos infokkal: mit szabad s mit nem a komposztba tenni, és kell-e valamit csinálni a bele kerülő dolgokkal. (Töredelmesen bevallom, hogy ezekkel nagyrészt eddig is tisztában voltam, de az aprításos részt hajlamos vagyok elsunnyogni, s csak simán rászórom a motyót a kupac tetejére. Tapasztalataim szerint előbb-utóbb így is lebomlik.)
Még a méricskélés előtt ki kellett tölteni egy űrlapot a háztartásról (hol lakunk, vannak-e állataink, kertünk, termelünk-e zöldséget, egyáltalán hányan vagyunk, stb), és megtippelni, mennyi lesz az annyi, tehát hogy kb. mennyi hulladékot termelünk saccra egy évben, és hogy ez a mennyiség átlagosnak minősül-e.
Aztán nekifogtam méricskélni! Volt még az elején ugyan pár bénázás, mikor a szemetesből kellett visszaszednem az adott holmit, de a végére belejöttem. Gyanús volt, hogy még napokig mindent le fogok mérni, mielőtt kidobnám... :-)
Az online naplóban pedig meg kellett határozni, mit miért dobtunk ki, s elkerülhető lett volna-e az adott dolog kidobása. Itt kicsit bajban voltam, mert pl. a kukacos körte nyilván elkerülhető, ha az ember permetez (avagy megeszi a kukacot :-)), de azért ezt végül inkább elkerülhetetlennek vettem. A másik ilyen a reteklevél: azt tavasszal, mikor saját, tutira nem permetezett retekről van szó, meg szoktam főzni levesnek vagy tésztaszósznak, de a Pennyben vásárolt retekkel ezt nem volt gusztusom megtenni, ráadásul nem is nézett ki valami fényesen. (Mondjuk a retek maga se volt valami remek, konkrétan semmi íze nem volt. Örültem, hogy elfogyott... Továbbiakban maradunk az alma-fekete retek-savanyú káposzta-lilahagyma vonalon, és várjuk, hogy kitavaszodjon.) Az elszúrt kenyérsütésről meg inkább ne is beszéljünk...
A tapasztalatok pedig? Nyilván semmi sem tökéletes - én sem :-) de összességében szerintem elég jól sikerül belőni, miből mennyi fog elfogyni egységnyi idő alatt, nem nagyon szoktunk ételt kidobni. Amit most kidobtunk, és ténylegesen kár volt érte, az két pici birsalma, amit borzasztóan sajnáltam, mert nagyon szeretem, de addig halogattam, míg aztán egy óvatlan pillanatban fogták, s megromlottak, és az elszúrt kenyér. Kis szerencsével a kenyérsütésbe azért majd idővel belejövök, a birsalmát meg, ha legközelebb kapunk, gyorsan megcsinálom - ne legyen ideje szabotálni a terveimet.
A másik, hogy ez most egy hét volt, ősszel; van, hogy több, van, hogy kevesebb szemetünk keletkezik, annak függvényében, épp mit főzünk, mit eszünk, minek van szezonja. Ugyanígy pl. most több csomagolóanyag 'született': az ötkilónként vásárolt gabonáimból több is most fogyott ki, aminek a papírzsákját, ha tudom, használom még, de ezek közül most csak egyet lehetett, a másik három megadta magát. Nyilván nem egy nagy tétel súlyban sem, de ez kb. félévenként fordul elő. Cserébe máskor meg van más: egyéb csomagolások, zöldségfélék, pl karalábé, tök héja, stb.
Fun fact: a végén le kellett mérni az egy heti szemetünket, az élelmiszerhulladékon felüli részt, elvileg úgy, hogy ráállok a szeméttel a kezemben a fürdőszobamérlegre, aztán magamban, és a különbség a szemét mennyisége. Kiderült, hogy nincs fürdőszobamérlegünk :-) szóval át kellett pakoljam a kuka tartalmát a dagasztótálba, s lemérni. Szerencsére nem volt sok, a konyhai mérleg ugyanis 5 kg-ig mér - a tálat meg utána természetesen alaposan elmostam (és amúgyis zacskóban gyűjtjük a szemetet) nade akkoris...