Ki tudja, miért, Pista régi keletű vonzalmat érez a napközis ebédek iránt, élen az ecetes-cukros tökfőzelékkel pl. (brrrr)... Így aztán időről időre nekifogok, s megpróbálom megreformálni a klasszik menzakajákat, ahol a reformálás nagyjából annyit tesz, hogy addig variálok, míg egy minkettőnknek ehető verzióval elő nem tudok állni. Így született pl. a paradicsomos káposzta és a salátafőzelék-receptem is: eléggé menzás ahhoz, hogy Pista szeresse, de annyira mégse, hogy én kifussak a világból a puszta gondolatától is. (Paradicsomos káposzta itt, salátafőzelék meg itt.)
Tehát rizseshús: hús (háhá!), pampuskává főtt rizs, és fullasztó állag nélkül. Meg az se baj, ha íze is van, nem egy egyöntetű gezemice-cucc a végeredmény... Nem mondom, kellett egy keveset csereberélnem, de a végeredményt tekintve abszolút megérte, és egyáltalán nem lett se bonyolult, se drága.
Rizs: barnarizst használok, mert az kevésbé hajlamos szétfőni - úgy tud harapható állagú lenni, hogy közben azért persze megfő rendesen, és nem kell előtte olajon pirítgatni se. Ettől egyrészt gyorsabban haladok, másrészt nem ég oda, harmadrészt a végeredmény nem lesz tapadós-zsíros érzetű.
Hús: áldja meg az Örökkévaló azt, aki feltalálta a szójakockát! Rengetegszer megmentette már az ebédet (meg engem) a sopánkodástól. Nyilván nem az egészséges étkezés magasiskoláját képviseli, de Pista szereti, akármeddig eláll a spájzban és relatíve olcsó (bár mondjuk mi olcsó manapság...? na mindegy), szóval szerintem időnként belefér.
Zöldségek, hogy legyen némi szín és változatos textúra az ételben: rendszerint zöldpaprikát, borsót és paradicsomot teszek bele, de volt már, hogy borsó helyett, kukoricával, kockákra vagdosott répával vagy apróra vágott zöldhüvelyű zöldbabbal csináltam, úgy is jó volt. A lényeg, hogy VALAMI legyen benne, ami másképp néz ki és más állagú, mint a rizs meg a szójakocka.
Nos tehát jöjjön a rettentő bonyolult recept :-)
Hozzávalók 4 adaghoz
(kevesebbet nem érdemes főzni belőle, mert még másnap is finom, és ugyanannyi ideig tart 2 adagot csinálni, mint 4-et, akkor meg miért ne...?)
- 1 fej hagyma apróra vagdosva
- 1 gerezd fokhagyma összenyomva/lereszelve
- 1 marék szójakocka
- 1 bögre barnarizs; kisebb bögréből nyilván kevesebb lesz, marha nagy félliteresből meg tizenként aratómunkásnak elegendő. Én egy 2,5 decissel szoktam mérni, abból jön ki kb. 4 adag, étvágy függvényében.
- 1-2 szem paradicsom felkockázva, nem baj, ha kicsit nyomi, de nyilván ne legyen romlott...
- 1 zöldpaprika kockákra vágva
- 2 marék zöldborsó vagy egyéb zöldség (lásd fent)
- pirospaprika, só, bors, opcionálisan sómentes ételízesítő (és lehetőleg nem a Na-glutamáttal telenyomott verzió)
- 1 ek olaj
Elkészítés:
A hagymát az olajon picit megdinsztelem, rányomom a fokhagymát, keverek kettőt, megszórom a pirospaprikával, még keverek egyet, ráteszem a szójakockát, alaposan átkeverem, hogy mindenhol bevonja a paprikás-hagymás alap, s felöntöm annyi vízzel, amennyi egy ujjnyira ellepi. Sózom, borsozom, s addig főzöm időnként kevergetve, míg nagyjából elfövi a levét, s beszívja a paprikás-hagymás ízeket (kb. 5 perc, szóval nem érdemes túl messze menni a konyhából).
Ha ez megvan, belekeverem a rizst, jó alaposan átkeverem (nem kell sütni, meg pirítgatni, csak keveredjen össze rendesen), s felöntöm 3 bögre vízzel (ugyanazzal a bögrével, amivel a rizst mértem). Hozzákeverem a kockára vágott paprikát-paradicsomot, borsót, ráteszem a fedőt, s takarék lángon addig főzöm, míg a rizs megpuhul s elfövi a levét. Ez kb. 40 percig tart azzal a rizzsel, amit én használok, de érdemes időnként ránézni azért, nehogy odakozmáljon.
Kész!
Savanyúsággal, nyáron kovászos uborkával vagy friss fejes salátával tálalom, meg persze kenyérrel.
Jó étvágyat!