...mert ha már úgyis muszáj főzni, miért ne csinálhatnám örömmel? :-)
Mondjuk főzni speciel szeretek, sőt, pont minap jutott eszembe, hogy mennyire szeretek KÉZZEL dolgokat csinálni: a kertben matatás és a tésztadagasztás is kifejezetten hiányozni szokott, ha valamiért egy ideig nem csinálom (szemben pl. a porszívózással...).
Ezzel együtt
naponta főzni kihívás tud lenni,
úgyhogy jól jön néhány szakácskönyv inspiráció gyanánt.
Ami a főzési stílusomat illeti, ritka, hogy egy receptet betű szerint kövessek - azért persze előfordul -, inkább azokat a könyveket szeretem, amik ötleteket adnak a szokásos alapanyagok érdekesebb fűszerezéséhez, vagy valamilyen új módon való felhasználásához, kombinálásához. (Ezért tetszett a Glutén nélkül című könyv is - aztán közben kiderült, hogy kénytelenek leszünk ténylegesen glutén nélkül élni, legalábbis én. Pista eszik 'igazi' kenyeret, de kétfelé továbbra sem főzök. Kinek van annyi ideje...?!) Leggyakrabban 'magunkra szabom' az adott receptet, esetleg kicsit módosítok az alapanyagokon, vagy két tök különböző receptet összekombinálok, néha addig-addig variálva, hogy már 'a saját anyukája se ismerne rá'. Asszem így készülnek a családi receptkönyvek...
Nos
tehát, a könyv.
Az Örömfőzést egy facebookos csoportban ajánlották, többen is. Eleinte úgy gondoltam, részint nincs szükségem még egy szakácskönyvre (haha :-)), részint kicsit 'túl ezoterikusnak' gondoltam. És drágának. Aztán leárazták... én meg persze megvettem.
Ez még nyár elején történt, azóta jópár receptet megfőztem belőle, volt, amit többször is, kisebb-nagyobb átalakításokkal, és még vannak terveim a továbbiakra is.
Indiai piaci leves
Ez a spenót miatt nekem inkább tavaszi leves lenne, de közben finom fűszeres, kis chilivel melengető. Koratavasszal el tudom képzelni egy nagy marék friss spenótlevéllel, de mivel most már a mángold a kert főszereplője, azzal csináltam.
Nagyon finom lett! Később, majd ha a mángold helyét átveszi a leveles kel (őszintén remélem, hogy így lesz, mert egyelőre kb. arasznyiak...), azzal is ki fogom próbálni.
Sárga lencse helyett pedig hántolt mungóbabbal, vöröslencsével is működik, mindkettőt teszteltük már.
Salátafőzelék
Bár van nekem saját salátafőzelék receptem is, ami alapjaiban megváltoztatta az ovis szörnyeteghez való viszonyomat, gondoltam, kipróbálom, ez milyen. Még nyáron csináltam az utolsó, elaggott salátából, ami a kertben volt. Nyersen már nem lett volna az igazi, de főzeléknek pont jó lett a kicsit harapósabb textúrájával. Hajdinás vöröslencse fasírtot ettünk hozzá, klassz volt! Természetesen ezt is meg fogom főzni mángoldból terveim szerint a jövő héten - ki kell használni, míg tart a szezonja. Ja, és spenótból se lehet rossz ám... Vagy karalábélevelekből. Esetleg tavasszal reteklevelekből. Na jó, abbahagytam :-)
Sajtos sült paradicsom
Ez egy végtelenül egyszerű összedobálós ebéd lett, a kertben termett - kevéssé esztétikus, de annál finomabb - paradicsomokból, némi növényi sajttal rétegezve.
A recept szerinti legyezőforma idő hiányában nem valósult meg, de ha az illatokat fotózni lehetne....! Fehér kenyér helyett mi zöldborsós kölessel ettük ebédre, aztán a maradékot pirítóssal, épp csak meglangyosítva, vacsorára. De simán el tudom képzelni grillezett hús mellé (annak, aki eszik húst), sőt cukkinivel, padlizsánnal kombinálva is.
Grillezett kápia spenótos kuszkusszal töltve
Ezt még a gluténmentes időszámítás előtt csináltam ténylegesen kuszkusszal, bár kápia helyett sima lecsópaprikát használtam. Még mindig tart a paprikaszezon, úgyhogy fog még készülni, kuszkusz helyett quinoával vagy kölessel. Ezt is kétszerre ettük: ebédre frissen, aztán vacsorára a maradékot langyosan.
Van még pár izgi dolog a könyvben, pl. gyógyfűkrémleves szirom formájú zöldségekkel, gesztenyekrémleves, karfiol mentaszósszal, mindenféle kencék, pl. sárgarépa, napraforgó, meg persze édességek, mint a kerti virágokkal készülő csokitorta vagy a narancsos köleskrém. A virágsziromtea meg a zsályatea is eléggé izgatja a fantáziám, s bár kétlem, hogy Pista vevő lenne rájuk, azért majd egy hűvös őszi délutánon kipróbálom valamelyiket. Vagy mindkettőt :-)
És van olyan is, amit szívesen megkóstolnék, ha valaki más megcsinálná, de az hétszentség, hogy ebben az életben nem lesz rá időm - gondolok itt a cukrozott ibolyára pl...
Amit érdekesnek tartok a könyvben, hogy nem ételtípusok vagy alapanyagok szerint van rendszerezve, hanem érzések szerint:
Életerő, Tudatosság, Öröm, Nyugalom...
Természetesen van tartalomjegyzék is (egyszer volt szerencsém egy olyan szakácskönyvhöz, amiben nem volt, majdnem megbolondultam), meg tárgymutató, hogy ha valami konkrét receptet keres az ember, ne kelljen a-tól z-ig végigolvasnia az egész könyvet kétnaponta. Esetleg még el tudtam volna képzelni egy ételtípusok szerinti összegzést a könyv végén (reggelik, ebédek, édességek, stb), de ennek hiányával azért együtt tudok élni.
S amint már mondtam, az ebédrecepteken kívül vannak benne reggelire, vacsorára való ételek, italok, s néhány 'kamratöltelék' (bionarancs télire pl, meg orgonalikőr!) is, amit gasztroajándékként is el tudok képzelni. Vannak húsos receptek (ezek nekünk kimaradnak), meg jópár olyan is, ami kiindulásnak tök jó, és simán 'növényesíthető' mondjuk csirke helyett tofut használva.
Összességében tetszik a könyv, és hasznosnak találom, bár itt-ott tényleg kicsit ezoterikusabb nálam. De ez nem feltétlen baj, néha az ilyen racionális lényeknek, mint én, se árt egy látogatás a szellemi világba. :-)
És ami a legjobban tetszik az egészben, hogy bár a főzést nem egy 'tudjuk le minél gyorsabban' feladatnak tekinti, hanem inkább arra buzdít, hogy adjuk meg a módját a vagdosásnak és a kavargatásnak (és figyeljünk arra, mit s hol vásárolunk!), a receptek többsége nem igényel fél napnyi konyhai jelenlétet és 3928 egzotikus hozzávalót.
Egyszóval: KLASSZ!
Comments