Mint a címből is kiderül, a blog születése óta ez a negyedik 'mentes' húsvéti bejegyzés. Őrület, nem?
És meglepő módon még mindig nem csak salátákat eszünk, és éhen se haltunk, sőt, egyikünk fenekén se nőtt még pompon :-)
Mivel összességében ez már a 8. évünk, ennyi idő alatt kialakult némi rutin, van pár jól bevált receptem, amit minden évben megcsinálok, amolyan családi tradíció-félén. És mindig találok valami újat is, amit szeretnék kipróbálni, vagy eszembe jut egy olyan kombináció a szokásos receptekből, amitől újszerű lesz az egész.
Nehéz elképzelni, ugye?
De máris mutatom!
Ilyenkor nálunk általában a reggelin van a fókusz: ezt képesek vagyunk addig elhúzni, hogy az ebéd mindenestől el is maradhat, és csak estefelé ülünk megint asztalhoz, egy általunk estebédnek titulált étkezéshez.
A klasszik repertoáron mindig szerepel valamilyen kenyérféle: eleinte kalácsot sütöttem (növényi tejjel és tejmentes margarinnal sima ügy), aztán gluténmentesség jött, kalács ment... Találtam viszont a FOOBYn klassz nyuszizsemle receptet, aminek a tésztáját megcsinálom a saját zsemletésztámból, és megformázom nyuszinak. OK, ez nem kalács, de azért jópofa, nem? (A zsemlét sima kenyértésztából csinálom, ebből, csak 15 helyett 20 g bolhafűmaghéjat teszek bele. Így sütőforma nélkül is klasszul összeáll.)
Tavaly nyáron pedig szert tettem egy kalács sütőformára, amiben klassz GM kalácsot tudok sütni, úgyhogy most itt állok a nagy dilemma előtt:
kalács legyen, vagy nyuszizsemle?
Lehet, hogy végül mindkettőt megsütöm, meglátjuk.
Mivel mi szeretünk édeset (is) reggelizni, rendszerint sütök egy kuglófot is. Ez már ezer éve Andrási Nóri almás-répás kuglófja szokott lenni, vagy a kakaós verzió - már akkor ezeket sütöttem, amikor nem is kellett GM ennünk. Egyszerű és finom: mindent összekever az ember, beleönti a formába, és megsüti. Kész! Hogy azért legyen valami tavaszias, ünnepi jellege, általában kerítek rá cukorlepkéket vagy -virágokat, amit aztán vagy Pista leeszeget róla, vagy ha véletlenül sikerül olyat venni, amiben nincs se tej, se búzaliszt, akkor én is szívesen elropogtatom. (Tudja valaki, miért kell a világon mindenbe tejet és/vagy lisztet tenni...?)
Ami a hidegtálat illeti, általában csinálok egy kis magyaros vagy medvehagymás szendvicskrémet, és (kamu) tojássalátát vagy tojáskrémet. Utóbbit tavaly beletöltöttem kivájt fél paradicsomokba, és ráültettem az egészet egy franciasaláta alapra, szerintem elég pofás lett :-) De lehet fél avokádóba is tölteni, vagy simán tálba tenni. Pirítóssal, zöldségekkel még napok múlva is finom. Nincs benne ugyanis tojás, ami könnyebben romlik. Praktikus, nem?
Hidegtál természetesen nem létezik valamilyen majonézes saláta nélkül: ehhez általában csinálok egy nagy adag (mindenmentes) majonézt Andrási Nóri receptje alapján. Elég sok lesz belőle, úgyhogy lehet csinálni egy kazal majonézes franciasalátát, és még maradni is szokott. Ha még melegen üvegekbe töltöm, s nem nyitogatom, akkor elvileg hetekig eláll, de ezt azért nem szoktam kivárni, hanem megesszük szendvicshez, vagy csinálok egy majonézes krumplit fasírttal vagy rántott zöldségekkel valamelyik nap ebédre, vacsorára.
A majonézes krumpli vagy franciasaláta mellé általában csinálok egy lazább salátát is: ez lehet Nóri füstös babsalátája, quinoa taboulet, vagy bármi egyéb zöld(ebb) saláta, és mindig van friss zöldség is csak úgy magában: újhagyma, retek, uborka, kápia paprika.
A fő attrakció pedig valamilyen zöldséges pite szokott lenni. Ha a Húsvét április végére esik, akkor van, hogy kapok zöldspárgát, szerintem az a legfinomabb. Idén viszont március végén erre nem sok esélyem lesz, szóval b) tervnek ott a zöldborsó medvehagymával, meg a spenót. A tésztáját régebben bolti leveles tésztából csináltam, de a GM verzió egyrészt nem finom, másrészt marha drága és ráadásul nehezen beszerezhető, úgyhogy tavaly igyekeztem vékonyra kinyújtani a focaccia tésztámat, elősütni kicsit, és úgy megtölteni. Szerintem elég jó lett, úgyhogy lehet, hogy idén is ebbe az irányba indulok el. Tudom, hogy elvileg nem lehetetlen leveles tésztát csinálni itthon, de azt majd inkább akkor, ha nyugdíjas leszek (vagy börtönben leszek s muszáj lesz :-)).
Szoktam még egészben sült lencsefasírtot is csinálni, a tetejét félbe vágott répákkal díszítve, de egészben párolt répát lehet a masszába is tenni, amolyan átalakított stefánia-vagdalt stílusban. Ez azért is klassz, mert melegen is jó, főétkezésnek, ha véletlenül mégis ebédelésre kerülne a sor, vagy másnap hidegen, a fent emlegetett majonézes salátával.
Az ünnepi asztalról az aprósütemények, ilyen-olyan nasik se hiányozhatnak: ez idő függvényében lehet sima linzer nyusziformára szaggatva, datolyagolyók, vagy bármi, amit fél kézzel meg lehet eszegetni. Utóbbit is ki lehet díszíteni cukorlepkékkel, mint a kuglófot, és úgy csinosabb, de anélkül is el szokott fogyni.
Bejglit idén sem csinálok: pár éve felfedeztem, hogy a Tibidabotól lehet rendelni. Ugyan nem olcsó, de finom, viszonylag normális alapanyagokból készül, és van hozzánk is házhozszállítás, úgyhogy úgy voltam vele, amennyi bejglit mi évente megeszünk, az jó lesz boltból is. Szerintem így is pont eleget fogok sütni-főzni, főleg, hogy van még néhány kipróbálásra váró receptem...
Mit szólnátok pl. néhány medvehagymás kiflhez? Esetleg tavaszi focacciahoz? Vagy répás muffinhoz...?
És persze a dekoráció se maradhat el! A nyuszis terítő alap, és van pár régebbi (pöttyös!) kerámia nyuszim, ami pont jól illik a pöttyös, színes szalvétáimhoz. Pár virág a kertből, és kész is.
Boldog nyulat! :-)